Belső Hangok ... Ami fent az lent, ami kint az bent, ami volt, ami lesz, az van MOST mindenhol!
 
- a semmi -
 
én: igen tudjuk, hogy mind jók vagyunk... Te is!
medi: ezzel még mindig vannak problémáim, persze elfogadom. Amúgy a billentyűzetben nincs áram? Az is szétesik, kékes kis izékre. Nem gömb, de majdnem. És ne támaszkodj az ajtófélfának ha mozogsz és esel széjjel, mert áttámaszkodsz egy másik ajtóhoz és ha minden szétcsúszik, beleesel a földbe.
- de az is te vagy és utazol magadban.
 
medi: nem én, a részem. Keresem a nagyot, amit még nem láttam, de semerről sem látom. Illetve megállok egyszer és mindig az van bennem, hogy ez már nagyon sok. De nem látom azt a nagyot, ami tudom, hogy van... Nem tudom látni.
én: próbáld más nézőpontból.
- ezt csinálom. Mint mikor a képet teljesen felnagyítod és nem tudod tovább, mert akkor már nem látod.
 
én: de nem nagyítani kell, hanem kicsinyíteni. Kifele kell menni, hogy meglásd az egészet. Belülről csak érzékelni, érezni tudod, de látni csak kívülről láthatod egyben az egészet.
medi: nem jutottam kívül. Csak jövök, megyek, kijjebb, beljebb. Mintha pók lenne, de nem látom a lábait, sem az egészet, csak gondolom hogy az. És létezik a sötétség. De az jó. Abban van sötétség és létezik a semmi. Kiráz a hideg is tőle. És fagy.
- fagy mint jég és hideg vagy mint a gép?
- mint a gép
 

Teljes írás: Utazások ˙1

 
- a Föld -
 
én: itt vagyok
medi: nincsen a víznek víztulajdonsága sem. Van színe, hangja is. Ha nem merülök bele, jobban hallom. De nincs súlya a hullámnak. Átfolyik rajtam. Csak látni akarok… A színe zöldes, ha egyben nézem, ha engedem szétesni, akkor nincsen színe. Csak amit a fény ad neki.
- és a fény az honnan jön? Honnan van a fény?
 
medi: nem látom. Fény az mindig van. Talán az elektromosság adja? Minden, ami szilárdnak teremtődött, nem szilárd. Szét tud nyílni, esni. A lények, az állatok, a növények is. És a Föld, a Föld is szétnyílik.
én: most merre jársz?
- a lávát nézem. Erős, csodálatos, hangos, színes. Át kéne menni rajta. Megsülök vajon? Sosem bírtam a hőt. Ez lehet a Föld magja, Hatalmas. Megálltam, csak a lávát nézem. Nem vagyok szétesve, de átjutottam mindenen. Nem kaptak be a halak, medúzák, semmi sem. Átfutottam rajtuk, ha az utamban voltak. De itt megálltam.
 
én: a hang nem mond semmit?
medi: nincs hang. Én vagyok, Medi. Nézem a lávát mozog. Örvények vannak benne. Ha átjutok rajta, mi lehet tovább?
- mindenképp meg akarod próbálni?
- nem tudom. Vonz. Lefelé alig észleltem. Olyan gyors volt, hogy szinte nem is láttam. Halottam valami sistergő hangot és láttam, ahogy szétnyílik, esik minden, ahogy közeledek. Vékony ez a Földréteg. Belűről melegedik fel? Mi van, ha nem kívülről melegedik a Föld, hanem belülről?
 

Teljes írás: Utazások ˙2

 
- a Teremtés -
 
medi: mert volt az űr, meg a csillagok, meg azoknak a pora. A mozdulatlanság, a hideg. De itt semmi sem tömör és szilárd. Nem volt, van az űr. Színes forma, gáz és fények, porok, ködök. Ezen a lelkem átrohan. Az ember, az emberi test, csak fények, porok, ködök, energiák. Bele lehet nyúlni, nem szilárd. Itt nincs szag, hideg, hang, fájdalom, érzés.
 
- semmi sem szilárd, nem fogható, nincs tér, nincs idő, nincs irány. Csak apró energiák ködökben, porokban. De színek, azok vannak. A gondolatok nem az agyban születnek. A lélek képes gondolkozni, érezni. A lélek, az energia köd, ami forma és kiterjedés nélküli. Minden gondolat, érzelmi töltést (és energetikai töltést) hordoz. Ezek miatt az ember (fizikai síkon létezőként), minden pillanatban érzékel, az agya rögzít és gondolkozik. Az agyban rögzülnek a látott képek.
 
- de igazából a lélek információi, egy fehér szálon betöltődnek az agyba és azok folyamatosan megosztanak minden információt a testben, a sejtek között. Ez mind illúzió. Mert amit megfogok, az a lelki létezésemben nem más, csak színek vibrálása. Ködök, energiák, porok, tömörülése. De átzuhanok rajtuk, mindennél sebesebben. Nem tudom mikor leszek képes ezt a pár percnyi utazást, teljességgel feldolgozni.
 

Teljes írás: Utazások ˙3

 
- az energia lovak -
 
A Lovak erősek és szépek. Nem testi mivoltukban lovak, hanem fényként, energiarajzolatként. Fekete lovak, vörös fényekkel. Amerre mennek, a föld dübörög és felszántódik. Sok halott van mindenfelé és sírgödrök. Minden sírgödör mellett, egy arc-nélküli ember áll. Nem tudom miért nincs arcuk. Meghaltak már? Vagy meg sem születtek? A lovak északról jönnek.
 
Fogalmam sincs merre van észak, de tudom hogy északról jönnek. A föld mozog és felmaródik, mintha sebek nyílnának a lovak száguldása nyomán a földön. És voltak házak, épületek, amik leomlottak, vagy elhamvadtak, amerre haladtak. 20**.**.**;  20**.**.**; 20**.**.**.
 
Zöld számok, dátumok, a fekete porban, vörösen izzó fényekkel. Zöld számok. Egy fehér ló jön, nagyobb mint a fekete. Ugyanúgy csak a rajzolata a lónak, energia ő is. Szembevágtat a fekete lovakkal. Sokkal nagyobb náluk. Nem testileg, csak a fényében. Kékes-fehéres, csodálatos.
 

Teljes írás: Utazások ˙4