Belső Hangok ... Ami fent az lent, ami kint az bent, ami volt, ami lesz, az van MOST mindenhol!
 
medi: elnézelődök. Minden kis izé, fekete térben van, zöldesen világít. Alakzatok. Két tompakerekített háromszög, ami egymásba téve, egy ősi szimbólum. A másik ilyen, ahol a sok egyenlő szárú háromszög egy végeláthatatlan bonyolult alakzatot hoz. Minden fekete, csak az alakzatok világítanak zölden. Ez egy sejt, annak kell lennie.
 
- kívül zöld és halpikkelyszerű repedések vannak rajta, ahogy közeledek hozzá. A repedésekben kék ürességek, ha közelebb megyek, örvénylő felhők a kék ürességek. A színük változóan kékes-fehéres, ez a pikkelyek köze. Egy ilyen repedésen, ami örvény, beljebb megyek. Kis pontok vannak és huzalok kötik össze őket.
 
- ezek szép kékek, egy virágformát adnak ki. Láttam már ezt a rajzot, fogok keresni ilyen ábrát, mandalák vagy mik és templomokon is láttam hasonlót. Az örvénylés mintha balra pörögne, hömpölyögne lassan. Bele kell mennem egy ilyen pontba. A pontban pedig örvény van, kékesen és lilásan balra mozog körökben, a terület roppant hatalmas.
 
medi: a huzalokban és köröttük, az elektromos vezetéknél megtapasztalt elektromosságot látom. Ez egy emberi laphámsejt. Semmi köze nincs ahhoz, amit róla tanultam. Mozog és él. A pontban van valami, beljebb kell csússzak a ponton, az egyiken. De melyiken menjek be? 
én: szerintem mind ugyanoda visz.
- nem. Mások, valamiért mások. Honnan nézzem meg? A kicsiben a hatalmas tér, a pontok, az alakzatok, a huzalok. A pontok felszíne pikkelyes. Mi ez? Belül fortyog, mozog, visszafelé jár. Visszafelé, mint az óra ellentétesen. A pont réseinél villámlik és változik. Bemenjek? Mintha kifelé türemkedne valami.
 
én: nem tudom kedves, te választasz.
medi: szálak és tükröződik. Mi a tükör és mi a rés? Kifelé elmállik. Nő, de elmállik. Édes istenem. Képtelenség lerajzolni. Proton, neutron és neutrínó. Ezek azok a pontok, ez a nevük. A neutront nézem meg, annak a repedésén megyek tovább. Szeretném tudni mi van benne, de nem tudom látni, olyan gyorsan mozog és változik. De az ő belsejében is vannak a csillámlások, hasadások.
 
medi: igazad van, bizonyos szinten ezek ismétlések, az elgörbült térben. Az elemi részecskék felépítésének az ismétlései, idősíkokban, időgörbületet létrehozva, hullámszerű kilökődésekkel, a pikkelyeknél egy neutronban, amit egy laphámsejten belül nézek. Több-százezer másolat van az időből, ezeket szálak kötik össze, minden fordulás az órával ellentétesen, múlt-időbe fordulás.
 
- a fordulások, hártyákat hoznak létre. Nem egy-idő, de egy hártyában létezik. Két idő egy helyen, egy pillanatban, a forgás sebessége miatt. Ahhoz tudnám hasonlítani, mintha az egyik idő, a 2000-es év, a másik meg mondjuk 2012. Ha beljebb megyek a hártyán belül, új keletkezés, új hullám, új hártya. Időkörök ezek, vagy ilyesmik, rengeteg egy neutronon belül és él.
 
- van valami, valami kis kör alakú, ami azért kör mert (látom már) egy olyan gyorsan mozgó pont, hogy csak körnek látom, de mégsem az. A víz-gyűrűk jutnak eszembe róla, csak ez rettentő gyorsan és minden irányban, egy időben keletkezik, és kifelé tágul. Most képkeresésbe kezdek.
 
 
- ennek, egy körszelete hasonlít legjobban. Egy kört láttam, pontosabban egy szeletét. A kört nem is, csak ahogy a pontok virággá kötődnek össze. Eléggé megzavarodtam, nem tudom eldönteni hogy a kicsi zöld izé, bazi nagy volt és én mentem bele, vagy egyre nagyobbnak láttam, esetleg nagyítottam és úgy néztem bele? Te mit gondolsz? Mi volt ez? 
- utaztál és elmentél befelé. De mivel ugye te a lélek-barionnal szeretsz utazni, így nincs olyan hogy legkisebb, így bármeddig el tudsz menni.
 
- szerettem volna jól leírni, de annyira gyors volt és annyira mozgott és az nem én voltam. Az én rohanásaim ismerem.
 
medi: a Béke és Szeretet legyen veled, itt Nathaniel. Nem lélek-barion volt, hanem "Sámán-technikás" megvizsgálása a dolgok valódi lényének. A laphámsejt lebontva, protonig vizsgálva, az időhullám-tereinek kiáradása és azok kapcsolódásának az egyszerűsített észlelhető leírása történt.