Belső Hangok ... Ami fent az lent, ami kint az bent, ami volt, ami lesz, az van MOST mindenhol!
 
- a Teremtés -
 
medi: mert volt az űr, meg a csillagok, meg azoknak a pora. A mozdulatlanság, a hideg. De itt semmi sem tömör és szilárd. Nem volt, van az űr. Színes forma, gáz és fények, porok, ködök. Ezen a lelkem átrohan. Az ember, az emberi test, csak fények, porok, ködök, energiák. Bele lehet nyúlni, nem szilárd. Itt nincs szag, hideg, hang, fájdalom, érzés.
 
- semmi sem szilárd, nem fogható, nincs tér, nincs idő, nincs irány. Csak apró energiák ködökben, porokban. De színek, azok vannak. A gondolatok nem az agyban születnek. A lélek képes gondolkozni, érezni. A lélek, az energia köd, ami forma és kiterjedés nélküli. Minden gondolat, érzelmi töltést (és energetikai töltést) hordoz. Ezek miatt az ember (fizikai síkon létezőként), minden pillanatban érzékel, az agya rögzít és gondolkozik. Az agyban rögzülnek a látott képek.
 
- de igazából a lélek információi, egy fehér szálon betöltődnek az agyba és azok folyamatosan megosztanak minden információt a testben, a sejtek között. Ez mind illúzió. Mert amit megfogok, az a lelki létezésemben nem más, csak színek vibrálása. Ködök, energiák, porok, tömörülése. De átzuhanok rajtuk, mindennél sebesebben. Nem tudom mikor leszek képes ezt a pár percnyi utazást, teljességgel feldolgozni.
 
medi: tehát mindaz, amit a valóságomban megfogok, az nem is tömör. Csak részekből, pontokból áll. A lélek lenne a valóságon túli létezés? És a fizikai valóság színes, pici részekből álló illúzió káprázat? Mert átjutok rajta, mintha ott sem lenne. Minden valóságos formát, ezek a legkisebb létező pontok, töltések alkotnak, bonyolult energetikai, kémiai, fizikai, kölcsönhatások révén.
én: és a csillagpor az hol jön a képbe? Az miből van? Vagy egyszerűen csak az a minden alapja?
 
medi: a csillagpor bizonyítja ISten létezését.
én: és eszembe jut a mondat: "Minek a miért, ha ott a hogyan?" Hogyan bizonyítja ISten létezését? Pusztán azáltal hogy van?
- alacsonyabb rendű, nem teremthet magasabb rendűt. Egyszerűen nem lehet másképp. Csak ISten öröktől való létezésével lehet megmagyarázni a létezést, ami van. Látom, ahogyan a ködökben a porokra rásimul a réteg, a tudat töltésének rétege, az energia. És ekkor csillagporok, amikor a létező tudattal találkoznak, megalkotják a valóságokat, a teremtésnek megfelelően. Így lesznek a "legkisebb létezők". Eddig érthető?
- igen
 
medi: a legkisebb létezők teremtették a valóságot, a tudat és az emberi teremtés segítségével. Ez egybefüggő formának, anyagnak látszik, de ha a legkisebb létezőkig bontjuk, akkor egyre több helyen járható át. Léteznek benne terek és újabb átjárások. Mint amikor a mindent próbáltam felfogni, miközben minden önmaga kisebb részévé bomlott, ami tartalmazta önmagát, a minden teljességével egyetemben. Így jutunk el a tudat nélküli csillagporhoz, amelyre még nem rétegződött tudat (energia). Az bizony onnantól nem tekintendő létezőnek. Érthető? Mert ha nem, akkor kezdem újra.
 
én: igen, érthető. A csillagpor az alap, és a tudat, (az energia) hatására teremtődik belőle, a legkisebb létező.
medi: a Tudat pedig ISten érintése, ISten energiájának érintése. Ezek azonosak, mert a mindenség törvényét tartalmazzák és tartják be mindig. Az energia, rárétegződik a csillagporra, mint a hagymára a héjai, a húsos levelei. Persze ez sem tökéletes megfogalmazás, de emberileg elfogadható, felfogható. Ez csak akkor tapasztalható meg, ha a lelkeddel érzékeled, tapasztalod.
 
medi: muszáj léleknek nevezni, mert csak ő képes gondolkozni, látni, érezni és eközben áthatolni mindenen. Tehát anyagi testtel, ez nem megtapasztalható. A Létezés-formák képesek tudatos tudattá válni, mert az energiának információt-megőrző (átadó, megértő, visszasugárzó) képessége van. A létezés folyamat, folyamatos mozgás, átalakulás. Minden, folyamatos felbomlásban van, önmagán belül. Egy galaxis szétesik, egy csillag, holnap egy porszem, tudat nélkül. Érted? Na jó a holnap butaság, csak a folyamatosság jó.
én: igen. Minden  változik és folyamatosan bomlik.
 
medi: teremtődik és pusztul. Ezt a bomlást nem láttam eddig, csak a teremtődést. Nyilván könnyebb elfogadni a teremtés változását, mint a bomlás folyamatosságát.
én: a sejtjeinkhez tudnám hasonlítani, ahogy pusztulnak és cserélődnek folyamatosan.
- tehát  az Isteni létező részecskék, elöntik az űrt, a teret. A csillagporral új formákat, égitesteket hoznak létre, vagy mágneses, gravitációs hullámokkal, új erőket, vonzásokat hoznak létre. Kétpólusú erőkké válhatnak, antianyaggá és húrokká.
 
medi: ezek miatt van a folyamatos mozgás. Valahogy így keletkezhetett a Föld is (régebbi kép jött elő). Ezek a húrok érdekesek, olyanok mint egy GPS, csak nem mondják, hogy útvonal tervezés. Érthető?
én: igen érthető.
- jó ha érted, nekem fontos a visszajelzés. Mert ugye el is mondhatná nekem ezt valaki és leírhatnám, de úgy látszik nem mondható, csak mutatható, tapasztalható. Olyasmi ez mint a tyúk, meg a tojás esete.
 
medi: a csillagporral új formát, égitesteket hoznak létre vagy mágneses, gravitációs hullámokkal, új erőket vonzásokat hoznak létre. Kétpólusú erőkké válhatnak, antianyaggá és húrokká.” És itt is van a kettősség. Van a valóság és a valóságon túli világ. Az anyag mint létező és az antianyag. Létezés és az anti-lét. Aminek formája, kiterjedése, súlya van, az alkotja a valóságunk világát. Amikor tapintunk, ízlelünk, hallunk, érzünk, a valóságot érezzük. A valóság, passzív anyagok tömörülése, biológiai, kémiai és energetikai anyagok együttese. Érthető?
én: igen érthető. De ez a valóság, maga az illúzió?
 
medi: IGEN. A valóságon túli létezés, nem látható a fizikai kiterjedésben. Nem látható, de érezhető és a hatásai felismerhetőek. Mivel mindenben ott a kettősség, így van fehér energia és fekete energia is. A fehér energiából lesz a fény. A fényt feszültségek, hullámok, alakítják ki. Meghatározza a teret a görbülésével, húrformáival. Az energia emlékezik. Az egyenes a valóságban csak csekély határon belül valóságos és racionalizálható.
 
- mivel minden energia, töltésekből, feszülésekből keletkezik, ezért a töltés általi görbületek, minden teremtésben, atomi formaként megismétlik önmagukat, az égitestek formájaként. A fehér energia részek szintén láthatatlanok, de összecsomósodva, fényként látjuk őket. A fekete energia olyan, mint az anti-anyag. Feketének látható és anyaginak, testesnek és valójában az is. Csak az energia feszültség képes tömörülni. Fényben nem látható, csak egyszer láttam.