Belső Hangok ... Ami fent az lent, ami kint az bent, ami volt, ami lesz, az van MOST mindenhol!
 
- a semmi -
 
én: igen tudjuk, hogy mind jók vagyunk... Te is!
medi: ezzel még mindig vannak problémáim, persze elfogadom. Amúgy a billentyűzetben nincs áram? Az is szétesik, kékes kis izékre. Nem gömb, de majdnem. És ne támaszkodj az ajtófélfának ha mozogsz és esel széjjel, mert áttámaszkodsz egy másik ajtóhoz és ha minden szétcsúszik, beleesel a földbe.
- de az is te vagy és utazol magadban.
 
medi: nem én, a részem. Keresem a nagyot, amit még nem láttam, de semerről sem látom. Illetve megállok egyszer és mindig az van bennem, hogy ez már nagyon sok. De nem látom azt a nagyot, ami tudom, hogy van... Nem tudom látni.
én: próbáld más nézőpontból.
- ezt csinálom. Mint mikor a képet teljesen felnagyítod és nem tudod tovább, mert akkor már nem látod.
 
én: de nem nagyítani kell, hanem kicsinyíteni. Kifele kell menni, hogy meglásd az egészet. Belülről csak érzékelni, érezni tudod, de látni csak kívülről láthatod egyben az egészet.
medi: nem jutottam kívül. Csak jövök, megyek, kijjebb, beljebb. Mintha pók lenne, de nem látom a lábait, sem az egészet, csak gondolom hogy az. És létezik a sötétség. De az jó. Abban van sötétség és létezik a semmi. Kiráz a hideg is tőle. És fagy.
- fagy mint jég és hideg vagy mint a gép?
- mint a gép
 
én: és most ott vagy? Arra tartasz?
medi: a semmiben, illetve a közelében és vannak benne. Olyan, mint az üveg és csúszkálnak vagy úszkálnak benne. De olyan nagy, hogy nem találkoznak egymással. Így vannak a semmiben.
- és kik vannak benne? Tudható?
-0 emberek, entitások, lények, amiket teremtettünk. Még koboldok is. Tényleg léteznek. Néha egyik-másik odajut a peremhez, de nem találja, meg sem tudja azt érinteni. Szenvednek folyamatosan. Ezt most fentről nézem. Nem tudom mi lehet a semmiben belül, de belelátok. De benne, mintha úsznának vagy csúsznának. Mintha valami lassítaná őket, vagy nem lehet benne másképp menni? Nem értem miért mozognak.
 
én: most már csak az a kérdés Ők, vagy mi vagyunk belül?
medi: nem vagyunk benne. Ez egy része az egésznek. Mintha büntetés lenne. Én nem mennék bele magamtól. Most keresem, van e bennem ilyen rész. Van bennem is. Tartalmazom. És vannak benne. (zsibbad a köldököm) 
- talán mert ez is az egész egy része nem? A a miérteket meg már régen nem keressük, csak szemlélődünk.
- jó lenne pedig érteni. Ez fertelmes rész, de nem tudok odajutni mégsem, hogy valakivel beszéljek. Nincs olyan, hogy nem lehet!
- mi az, ami akadályoz abban, hogy beszélhess velük?
 
medi: azt mondja a hang, nekem nem lehet. Senkinek sem lehet. Valakinek lehet, Ő beszélhetne, de nem beszél.
én: tudhatni miért nem beszél? Mi tartja vissza?
- hát nem. Van a csend. A teljes csend és nincs válasz.
- akkor szerintem menjünk másfelé. Nem véletlen, hogy le van zárva előttünk ez a rész.
- tudhatok róla 
- láttuk, tapasztaltuk, majd visszajövünk később. Most mi történik?
- Medi csak megállt és nézi.
 
én: szia. Benned kit tisztelhetek?
medi: szia. Létező. Medi nem tud eljönni. Nem is akar már. Hívd vissza őt kérlek.
- Medi! Medi... gyere vissza!!! Hívom...
- látom, hallom. Mond, hogy forduljon a zöld fény felé. Keresse a zöld fényt.
- Medi! fordulj a zöld fény felé. Gyere vissza hozzám. Keresd a zöld fényt. Azt akarom, hogy gyere vissza hozzám!
- itt. Köszönöm. Hát hallod, tudsz róla milyen erős vagy? Vissza kéne egy kicsit olvasnom. Tudod mi van? Nincs kedvem, nincs erőm és nem halottam őt. Nem is értem…
 
én: Létező segített. Én hallottam őt, rajtad keresztül. Te is hallottad, mert mondta a hang, ne menj oda. És nem hallgattál rám, nem hallgattál rá. Ezt mondtad: - " Nincs olyan, hogy nem lehet! tudhatok róla."
medi: nem mentem oda. Ugyanott maradtam, csak nem volt kedvem eljönni.
- a Létező visszahozatott velem onnan, amiről a rák se tudja hol van…
- a semmi…