Belső Hangok ... Ami fent az lent, ami kint az bent, ami volt, ami lesz, az van MOST mindenhol!
 
medi: a halál olyasmi, mint amikor alvás közben a lélek elhagyja a testet és ébredés előtt visszatér. Vannak akik tudatosan is képesek elhagyni a testüket ébrenléti állapotban, módosítva a tudati állapotukat. Amikor a lélek nincs a testben, másokkal találkozik, beszélget, tanul, és teszi a dolgait, aztán visszatér a testbe.
 
- a lélek hihetetlen sebességekre képes, a kiterjedése a pontnál is kisebb és aki képes érzékelni, az fényként éli meg. Azt hiszem, az emberi észlelési képesség, a fényig tejed. Amikor alvás közben távozunk, akkor az időszálaink visszavezetnek, utat mutatnak a testhez. Amikor meghalunk, akkor ezek az időszálak elszakadnak és megszabadulunk a testtől. A halált segítik az őrzők vagy nevezhetjük akár angyaloknak is őket.
 
a halál angyalai megszabadulni segítenek a léleknek, a születést segítő angyalok, őrzők, pedig a test felvételében segítik a lelket. A halál felől szemlélve, a testhez kötés, maga a halál. A halállal megszabadulunk a kötéseinktől, a lélek pedig megszabadul minden fizikai lassulásból, kötődésből.
 

Teljes írás: Tapasztalások ˙13

 
medi: vannak humanoidok, akik kék-vörös-zöld, vagy sárga vérűek. Léteznek az univerzumban és a földön is. Van itt valami a rákos sejtek növekedésének a felgyorsításáról is, hogy hamarabb pusztuljanak. Meg hogy a lélek által kivetített képben nincsenek meg a szőrök és hogy az izzadást fontos tartani nem kell elnyomni.
én: asztrálos cuccba is benne volt, hogy fontos hogy maradjon pl. a láz. 
 
- a DNS általában balra spirálozódik, de pár emberé jobbra. És ne vedd fel más ruháját, mert minden információ benne van és a tartósított, vagy sokáig tárolt élelmiszer elveszíti a rezgését és tápláló hatását. Minden sejt, Én vagyok. Ehh… ez elveszet. Mit képzelnek? 
én: nem tudom kedves, de meg jön az majd. Jól vagyol és tökéletesen teszed a dolgod.
 
medi: ja és lelket csak ISten teremthet, mellesleg ez szerintem tökéletes megoldás
- naja… de ott vannak az osztódások utána nem?
- az már más. Az osztódás nem úgy teremt. Láttam és értem, elém tették mindenhogy és nem finoman. Bizsergek, körök vibrálnak előttem, meg nyolcasok. A magyar népművészetben, a nyolcasforma hímzések a lelkeket ábrázolják, a csigák pedig az idő-akármiket. Nem a test, a Lélek tárol minden információt és azt védelmezi is.
 

Teljes írás: Tapasztalások ˙14


Az embereknek van egy örök életű: mi ez? miért? és hogyan? korszaka. Itt most nincs válasz. A hang"anyagok" tartalmát nem fordítjuk le erre a nyelvre, vagy  földi szavakra. Nem ide szólnak, nem e világi "nyelven". Túlmennek az  időn. Más Létezőknek, más dimenziókba juttatott hangalapú "rezgés"kommunikáció egységek egy része ez a pár, rögzített hang. Ajándékként a Belső Hangok-ból.

2014.02.27

Nathaniel.

 
- 1. tapasztalás -

- fel kell hívnod... - szólt a hang "bennem" és én vitatkozni kezdtem "magammal", hogy nincs kedvem... Minek hívjam fel? És a hang, kérlelhetetlenül szólt bennem.
- hívd fel mire vársz ... - és vitatkoztam, ahogyan az emberek önmagukban teszik. Hogy miért hívtalak fel mégis? Mert zavart a hang bennem, ami nem hallgatott el. A nyugalmat zavarta és felhívtalak. Semmi extra nem történt, pár mondat, de egyáltalán nem érdekelt mit beszélsz. Kötelességtudatból megkérdeztem mi van veletek, inkább csak azért, hogy megfelelő legyek és továbbra is nyugtom maradjon, mintsem azért mert érdekelt volna, vagy bármit éreztem volna, a mondatok hallatán.

Valami végig feszített amíg beszéltünk. Mintha ki akarna törni belőlem, de ezt csak most tudom feszítésnek nevezni, mert akkor nem volt rá szavam, csak zavart. Bár magát a zavarás érzetét sem ismertem, csak most tudom ezeket a fogalmakat érzéshez kötni. Letettük a telefont és nem történt semmi. "Megúsztam"... De nem volt megkönnyebbülés érzetem. Most csak hozzákötöttem egy szót, ami talán hasonlít az "érzéshez". Nem biztos hogy jól írom le, de emberi nyelvre így kell fogalmaznom, noha igazából semmit sem éreztem a "zavaráson" kívül. Aztán elment az idő. Valamikor később, megint elkezdett a hang bennem vitatkozni.

- fel kell hívnod... és ez megint "zavarni" kezdett. Amikor már túl zavaró volt, akkor felhívtalak. Ekkor kezdett a beszélgetés közben valami megint feszíteni és kibuktak belőlem az "üres vagyok" szavak. Érezni semmit sem éreztem felétek, nem tudtam mi az hogy üres, csak ki kellett mondanom a dolgokat számodra, hogy békében legyek és az a valami bennem, a hang, nyugton hagyjon. Ha engedtem a hangnak, akkor kicsit "jobban" éreztem magam, majd megfogalmazódott bennem a "nem érzem jól magam" abszolút tartalmatlan információ egység, amit ki kellett mondanom

Teljes írás: Tapasztalások ˙16