Belső Hangok ... Ami fent az lent, ami kint az bent, ami volt, ami lesz, az van MOST mindenhol!
 
medi: mennem kell tovább, muszáj túllépnem a határokon. A lelkem egyre többször kilép belőlem és elszáguld az űrbe, a kozmoszba. Vékony energia húrokat hagy maga után, így találok vissza. Ha a lelkem, ez az energia, túl sokáig lenne távol a testemtől, hiányától a sejtjeim elkezdenének pusztulni. Így a lelkem, mintha pontosan tudná mikor kell visszatérni, azonnal visszaindul a testemhez.
 
Némely dolog utólag nagyon megrémít. Rájövök, hogy mindazon dolgok, teremtmények megvannak, amit bármely ember megteremtett a maga és a közössége illúziójában. Ebben a világegyetemben semmi sincsen, ami véletlen lenne és minden teremtett, kivéve Őt, IStent. Mi az Ő teremtményei vagyunk. Egyetlen földi teremtett sem tudja tökéletes valójában meglátni Őt, csak a jelenlétét vagyunk képesek érezni.
 
Sokat beszélek a Fehér és a Fekete energiáról. ISten teremtette mindkettőt, és Ők is Istenek. Hatalmasabbak annál, amit gyarló, emberi aggyal, lélekkel, el lehet képzelni. Láttam őket, mint energialovakat és egyikből sem éreztem gonosz, vagy rossz sugárzását. A Fekete energia meleg volt, a Fehér hűvös. Nem jöttek túl közel hozzám, mert féltettek, hiszen az én testem gyenge, ennyi energia elviseléséhez. Nagyságuk lenyűgözött és a könnyeim csorogtak. Azóta is ez van, ha eszembe jutnak.
 

Teljes írás: Tapasztalások ˙1