Belső Hangok ... Ami fent az lent, ami kint az bent, ami volt, ami lesz, az van MOST mindenhol!
 
medi: Narancsos, vöröses, lilás foltok, fények mozogtak körülöttem és én, aki hozzászoktam mindenféle dolgok látásához, most ezt nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Követtem egyik-másik fényecskét a szememmel s az ujjaim hegyére ülőt figyeltem megbabonázva. Az ujjam felmelegedett bizsergett. Aki velem volt, érdeklődve és döbbenten figyelt. Megpróbáltam ismét normálisan viselkedni és nem figyelni a fényeket, de azok újra és újra elbűvöltek, magukhoz vonzották a tekintetem. Kikísértem a vendégem és felnéztem az égre. Telihold világított, pár csillag csillámlott és a rengeteg fény örvénylett.

Valahogyan megértettem, hogy különféle fénycsaládok ők. Az égen kékkel írt számokat láttam, oly gyorsan változtak, hogy az agyam nem volt képes megjegyezni. A fejtetőmön valami hűvösen bizsergető elkezdett beáramlani és nem tudtam tovább tisztességesen beszélgetni a vendéggel. Elment és én kint maradtam. Néztem a fényeket és a számokat. Nem lettem felszabadult vagy boldog. Hirtelen nagyon fáradttá váltam és kicsit szomorúvá. Vagy talán nem is szomorúság volt az, hanem együttérzés? Igen inkább az. Úgy éreztem kicsorog a szívem, a lelkem belőlem.

Befelé menet nem tudtam melyik kapun lépjek be, mert egymásra csúsztak a dolgok és a valóságok. Takarást kértem mikor belefáradtam, ám a takarás mely puhán érkezett nem fedett be, mint máskor. Békesség lett bennem és kitágulás és tudtam bizonyosan bármi van, annak úgy kell lennie. A fények még mindig örvénylettek körülöttem. Már nem féltem, hogy belélegzem véletlen őket és láttam minden entitás minden cselekedetét, a sötétet, a vért, a fájdalmat, a haragot, a gyűlöletet. Halálokat láttam, összeomlott házakat, égő lényeket, minden időkből láttam mindent. Születést. Szerelmet. Halált.
 
Érdekes volt a halált úgy látnom, mint nem egy végleges eltűnést, hanem egy új dimenzióba lépést. Természetesen a születés is ilyen állapot, csak az emberi entitások java része ezt örömmel fogadja. Felismerte a tudatom, hogy mindezek a dolgok szükségesek voltak és szabadon választottak az entitások által. Megértettem, hogy nincs különbség, nincs jó és nincs rossz. Én vagyok az aki ítélt, aszerint, ahogyan az szükséges volt. De minden entitás közös velem és bennem van, mint létező. Nem veszi el kedvem többé egyetlen emberi tett sem, vagy érzés, hiszen minden tőlem ered, minden az én részem is.

A mostani történések táguló, hullámzó gyűrűzésében elöntött az a szeretet, aminek érzését néha kegyelmi állapotként megtapasztaltam. Ez a szeretet, nem a sajátom, ez a szeretet az EGY szeretet. A születő szív? A dátumok változásának gyorsasága pedig, az emelkedő rezgésszám és a teremtések felgyorsulása. Mert nincs eldöntött és nincs módosítás, csak a segítés. Itt van minden segítő, figyelő, fénymunkás, élő emlékezet és a kulcsok.

Emlékeztem arra, hogy amikor ezt az alakot választottam, nehéz lett a szívem a tudatra, hogy kiszakadok az EGY-ségből. Akkor született meg ez az időm és vigasztaltam magam, hogy ami a megtestesülésben hosszú idő (míg az emlékezetem elhalványul, végül eltűnik) az az egységben, még egy szempillantásnak is csak tört része és nemsokára újra EGY-ütt leszünk az EGY-ségben.

Míg ezek az emlékek előjöttek, rájöttem arra, hogy a rezgésszám emelkedése a dimenzióváltás, vagy felemelkedést követő 3 nap sötétség, nem létezik úgy, ahogyan az emberi entitások gondolják. Hiszen nincs idő és nincs tér, a Föld szépen átcsúszik a kapukon, pont úgy, ahogy abban a pillanatban a szabad akaratot beteljesítve megteremtjük. Érzem, hogy összekapcsolódunk egyre többen és az a Föld már nem fog létezni úgy, ahogy eddig létezett, hiszen eltakarodik róla mindaz a teremtés, amit addig teremtett a sötét tudat.

Nem lesz félelem, gyűlölet, harag stb. Ki lesz takarítva. Olyan lesz, mintha fényesebbé válna a Föld. Az egyéni választásokat pedig segíteni fogják a fénytestvérek. Mert lesz aki a dimenzió váltott földön marad. Az univerzum egy ezredpillanat alatt felemelkedhet, de vannak még felemelkedésre váró entitások is. Tehát a választásom az utolsó pillanatban az "igen", ami alapján folytatódik a történés, az enyém, a tied, a mienk, a humán fajé. Mindenkit hívnak, de a választás szabadsága is mindenkié. Nincs rossz választás, mert minden úgy és akkor történik, amikor és ahogyan szükséges. Választani a szeretettel teremtést fontosabb minden anyagi síkon lévő dolognál, fontosabb a testnél és fontosabb a birtokló szeretetnél.