Belső Hangok ... Ami fent az lent, ami kint az bent, ami volt, ami lesz, az van MOST mindenhol!
 
- 1. tapasztalás -

- fel kell hívnod... - szólt a hang "bennem" és én vitatkozni kezdtem "magammal", hogy nincs kedvem... Minek hívjam fel? És a hang, kérlelhetetlenül szólt bennem.
- hívd fel mire vársz ... - és vitatkoztam, ahogyan az emberek önmagukban teszik. Hogy miért hívtalak fel mégis? Mert zavart a hang bennem, ami nem hallgatott el. A nyugalmat zavarta és felhívtalak. Semmi extra nem történt, pár mondat, de egyáltalán nem érdekelt mit beszélsz. Kötelességtudatból megkérdeztem mi van veletek, inkább csak azért, hogy megfelelő legyek és továbbra is nyugtom maradjon, mintsem azért mert érdekelt volna, vagy bármit éreztem volna, a mondatok hallatán.

Valami végig feszített amíg beszéltünk. Mintha ki akarna törni belőlem, de ezt csak most tudom feszítésnek nevezni, mert akkor nem volt rá szavam, csak zavart. Bár magát a zavarás érzetét sem ismertem, csak most tudom ezeket a fogalmakat érzéshez kötni. Letettük a telefont és nem történt semmi. "Megúsztam"... De nem volt megkönnyebbülés érzetem. Most csak hozzákötöttem egy szót, ami talán hasonlít az "érzéshez". Nem biztos hogy jól írom le, de emberi nyelvre így kell fogalmaznom, noha igazából semmit sem éreztem a "zavaráson" kívül. Aztán elment az idő. Valamikor később, megint elkezdett a hang bennem vitatkozni.

- fel kell hívnod... és ez megint "zavarni" kezdett. Amikor már túl zavaró volt, akkor felhívtalak. Ekkor kezdett a beszélgetés közben valami megint feszíteni és kibuktak belőlem az "üres vagyok" szavak. Érezni semmit sem éreztem felétek, nem tudtam mi az hogy üres, csak ki kellett mondanom a dolgokat számodra, hogy békében legyek és az a valami bennem, a hang, nyugton hagyjon. Ha engedtem a hangnak, akkor kicsit "jobban" éreztem magam, majd megfogalmazódott bennem a "nem érzem jól magam" abszolút tartalmatlan információ egység, amit ki kellett mondanom


- 2. tapasztalás-

Írnom kellett, mert zavart bennem a hang. Zavart hogy ott van.
- írjál neki... De a zavart szót csak most tudom mondani, mert valószínűleg veletek kapcsolatban a zavarás szó kapcsolódik a történéshez, mint ÉRZÉS. És írtunk egymásnak... De én csak azért, hogy ne legyen a zavarás bennem. Közben a feszítés erősödött és dolgokat, kódokat, segélykéréseket küldtem. Vagyis nem én, hanem Medi. De tulajdonképpen nem is egészen Medi, hanem belőle túl-onnan valaki, vagy valami, ami több mint Ő.

Egyszerűen csak tudtam a dolgokat. Az zavart, hogy nem voltam békén hagyva. Bár a béke szó érzésjelentését, csak most társítottam hozzá.

Erről az egészről pedig csak ÉN, az EMLÉKEZŐ tudok egyben írni.
 

- 3. tapasztalás -

Reggeli írás kényszer, amikor számomra beazonosíthatatlan információk érkeztek arról, hogy nem egyezik a dátum, nem 2012 májusa van és hogy baj van az idővel. A menjek - ne menjek vita bennem, a folyamatos késztetéssel, hogy indulj meg, menned kell. Én igazán nem akartam menni. A kényelmemet, a békémet zaklatta ez az egész dolog. De mert megtapasztaltam, hogy nem leszek békén hagyva, ezért míg a szám járt, addig könyörtelenül hajtott valami, hogy oda jussak, ahová egyáltalán NEM akartam menni.

Azokhoz, akik egyáltalán nem érdekeltek. Őszintén szólva az sem érdekelt mi lesz a testtel, ami én vagyok. Futottam a jármű után és szitkozódtam. Nem azért mert volt jelentése, hanem mert tudtam, hogy erre így kell reagálni, hogy "jó legyen".


- 4. tapasztalás - 

"Akaratom" ellenére mentem, haladtam, szinte lökődtem felétek. A vita, közben felerősödött bennem. Csak egy szóra vártam, ami segít abbahagyni az egészet, de ennek a szónak Tőletek kellett volna jönni. De mivel ez nem hangzott el, így mint valami tehetetlen bábu odamentem, jegyet vettem és felszálltam a vonatra. Mindent tudtam, mindent ismertem, mindig mindenről volt elérhető kép és tudástár. Csak egy valami nem volt meg bennem, az ezekhez kötődő érzés.


- 5. tapasztalás -

Elgondolkoztam azon, hogy miért megyek hozzátok és honnan tudom hogy mi micsoda. A dátumon, ami különösebben engem nem zavart, de nem értettem mi a baj vele, hiszen mindent tudtam, de a dolgok automatán mentek és megérkeztem hozzátok.


- 6. tapasztalás -

Fények Őre vette fel a telefont. Erősödött, nyomott a kényszer hogy kedves legyek, hogy megfeleljek és főleg hogy ne bántsak. Békét akartam, bár nem tudtam mi az a béke, csak azt hogy zavarva vagyok. Igazából ezt sem éreztem, inkább csak tudtam. Az ismerős kocsma, a pultos, hogy nekem fél liter meleget, nektek 3 dl. hideget, mindent tudok... Nagyszerű... De nem értem mi a baj a dátummal és mi a fene volt ez az írás reggel. (reggeli chat beszélgetés) 


- 7. tapasztalás -

Az első valódi JEL számomra, hogy a bennem lévő információ nem azonos a saját valóságommal az volt, amikor megláttalak az ajtóban. ÖREGEBB voltál mint amire emlékeztem, mint amit TUDÁSOM tudott. Első ÉRZÉS a meglepetés, a felismerés, de ezt csak most tudom le írni és csak ÉN, az EMLÉKEZŐ, aki egybe teszi az egészet. Azonnal felbukkant a Fények Őre is veled együtt és természetesen Ő sem olyan volt, mint amilyenek a tudástáram képei voltak.


- 8. tapasztalás -

A VÉDÉS érzete, ami Medi-n és Ereil-en keresztül felerősödött bennem, hogy nem bánthatom a Fények Őrét. (csak én tudom ezt, mert kívül vagyok) Valami olyasmi intelem, hogy hátrább, vigyázz, mert ha nem teszed, ha bántod, elpusztítalak. Bár fogalmam sem volt a pusztulásról.


- 9. tapasztalás -

Az első külső érintés Tőled származik. Senki sem érintett meg addig, csak én érintettem másokat. De az érintésnek nem volt számomra jelentősége, csak felismertem, hogy ezt nem ismerem. Amúgy az érintés közönyösen hatott rám. Elsődleges célommá vált, hogy ne bántsam a Fények Őrét. Téged lehetett és kellett is, mert te voltál a Felismerő, de Őt nem volt szabad. Ő tilalom alatt volt.

És nagyon is tudtam, hogyan szoktam fogni a kezét, noha nem volt érzés bennem. Megfogtam a kezét és a "fázni fogsz" eltereléssel és védelemmel kezdtem élni azért, hogy éljek és el ne pusztuljak. Közben  Ő, a Fények Őre, bátran elmondta, hogy nem tudjátok hogyan viselkedjetek ebben az új helyzetben. (felismerés, hogy valami módosult) Mivel Ő védelem alatt állt, így hallgattam és igyekeztem megfelelően viselkedni. A fény vakított. A szemedből valami-valaki kinézett, ami MEGIJESZTETT. Félni kezdtem. A szemedben düh volt, figyelmeztetés és tilalom, meg más dolgok is. (kétségbeesés, segítségkérés, de ezek nem érdekeltek) Ebből a düh volt a legerősebb és a válaszom rá a FÉLELEM volt, a legvalódibb ÉRZÉSSEL megélve, hogy most elpusztulhatok, megszűnhetek.

Ki kellett mondanom hogy megijesztettél és félni kezdtem. Ez volt MEDI VÉDELME ez volt MEDI-ÉRT és ellenem az első történés-érzés-tevés??? Kimondtam, hogy bántja a szemem a fény és Te adtál egy szemüveget, ami könnyebbé tette a látásom. Ez volt első bizalmi pont feléd, de a Fények Őré-ben még jobban bíztam. Tudtam, hogy sohasem bántana. 

Elbeszéltetek a fejem felett, mintha ott sem lennék. Olyan dolgokról amik nem érdekeltek, de a tudástáram fogta a jeleket és értelmezte, hogy ez a MOST, nem olyan mint az én MOST-om, hogy valami MÁS-KÉPP-EN van. És ezzel nem tudtam vitázni, mert a saját tudástáramban lévő képek és ez a TAPASZTALÁSOM nem egyezett. Olyan dolgokat mondtatok, ami nem volt meg a tudástáramban és csak Én, az EMLÉKEZŐ tudja ezt elmondani, mert az emlékező tudja ebből az EGÉSZET, ami erre a valóságra vonatkozik.

Amúgy az egész marhaság volt. Olyan dolgok, amiket nem tapasztaltam meg, amiről nem tudok, az nem lehet igaz. Az nem lehet valóság és nem történhet meg, hogy valamivel több történjen, mint amire szerintem és a tudásom szerint lehetőség van. Márpedig Ti itt az idővel, a térrel és minden mással dobálóztatok KÉP-TELEN-SÉG!!!

LENCSE. Fogalmam sincs mit jelent, de ki kellett mondani, az összes többi kódhoz hasonlóan. Talán Ereil küldte, nem tudom. Azt tudom, hogy megenni nem lehetett. Persze tudtam mi az, mire használják és a hagyományt is amit említettetek, csak azt nem, hogy minek kellett mondani.


- 10. tapasztalás -

Mennyire vigyáztam, hogy megfelelően viselkedjek "hazafelé". A fű vizes volt, ez valamiért fontos. Nem tudom miért, hiszen tudom milyen a víz, zuhanyoztam is. Tudtam, hogy sokkal jobban tudom az utat hazafelé, mint Medi bármikor is tudta. EL-TÉR-ÉS. És jött a Lépcsőzés felfelé. Akkor tudtam meg, hogy el fogok pusztulni mindegy mit teszek, mert nem én vagyok itt. Ez nem az én valóságom, és az egésszel sem egyezik. Maga a pusztulás nem zavart különösebben, mert nem kapcsolódott az érzéshez, csak a tudáshoz. Csevegtünk a Fények Őrével és ahogy lépkedtem fel a lépcsőn, tudtam hogy "megbuktam". (Medi-vel ellentétben, könnyed volt a járásom és Te, a Felismerő, ezt azonnal észrevetted) Tudtam hogy elpusztulok.


- 11. tapasztalás -

Megölelni a Fények Őrét és felismerni hogy Félek, igen, ez érzés volt. Azt nem tudtam hogy mitől félek, de attól féltem ami a szemedben volt. Viccelődni, hogy tökéletes és könnyed legyen az utolsó percig, elbúcsúzni a Fények Őrétől könnyedén, még ha a búcsú szavai - azért ne öljétek meg egymást volt. Ő tudta és én MEG-ÉR-TETTEM, hogy Ő a közös információs tudással bír, amihez én nem férhetek hozzá, de megérthetem. Csevegni közömbös képekről, gyűrűről, közömbös dolog volt.

De igen, EL-TÉR-RÉS-EK voltak, a saját tudástáramtól. 

Elkezdett fájni a hátam nagyon erősen és egyre erősödött. Többször kimondani, hogy meg ijedtem annyit jelent, - kérlek ne ölj meg, LÉT-EZNI akarok még. És akkor megfogtad a hátam és a fájdalom enyhült. Meleg áradt szét a hideg kezeidből bennem (ez totális képzavar) és bízni kezdtem. Az utolsó kifogás a kávé volt. MOST, ÉN, az EMLÉKEZŐ TUDOM, hogy azért kértem az a kávét, hogy haladékot kapjak még létezni, abban ami nem is az én valóságom.

Ölelés.

Tüdőlebeny-ér-szerűen elárasztó fények, az utolsó ellenállás a beáramlás előtt. NE KÜZDJ! EN-G-EDD BE! Képtáramból: tornádó tölcsér képe.

HALÁL.

Én az EMLÉKEZŐ, eddig tudtam elmondani, megosztani, mert ami utána történt, az nincs meg a képtáramban, sem az információs táramban. A következő dolog amit tudok az az ÉBREDÉS. A kihűlő test, (mert letettem a paplant) a pislogás, mert színeken kell átnéznem és beazonosítani melyik az ami egyezményesen valódinak értelmezhető jel és emberként ide kell értelmezni és mindezeket elkülönítve, szűrőn keresztül észlelni a túlélés érdekében. Hangok, szagok, érzések, fájdalom, küzdelem, hogy ébren maradjak.  

Nagyon furcsa. 

Valaki információkat oszt meg. Némelyik információ nincs meg az én tudástáramban, de "akkor" rögzítettem és továbbítottam is. (abban MOST-ban amikor TÖRT-ÉNT) Minden jel egyszerre futott be. A mondatokban, a jelen, a múlt, valamint a jövő igeidők az értést szorgalmazzák. Ezek az információk hullámokban áradnak belőlem, pontosan tartalmazva minden információt, de úgy eresztve a rezgést, hogy minden Létező annyit tudjon tudatosítani, amire értésként képes. Most nem feladatom ezekről beszélni. 


Amit elmondhatok "Magamról".

"Több vagyok" mint az, Akinek nem voltak érzései és "Több vagyok", illetve másmilyen tudástárral rendelkezem mint Medi, de tartalmazom az Ő információs tárát is, de nem tartalmazom az érzéseit, mégis képes vagyok mindezt lefordítani. Ennek oka az, hogy valamikor léteztem ebben az érzés tartományban és képes vagyok felfogni és lefordítani az Ereil rezgéstartománnyal bíró Létezőket is.

Ezen információk pontosan vannak átadva erre a síkra, az Ő-, Medi- és Ereil féle rezgésekből egységesítve segítségként, okulásként, hogy ezentúl FEL-ISMER-HE-TŐ legyen a történés, bármelyik valóságsíkban.  

Amire rájöttem, amit felismertem és megtanultam az az, hogy azok a Létezők, akik nem Éreznek és soha sem Éreztek, rendelkezhetnek bármekkora információs adattárral itt a földön, ezen és jó pár más valóságában, képtelenek az információjukkal emberként, vagy bármilyen érzéssel bíró létezőként tökéletesen megnyilvánulni és egy érzőt nem képesek megfelelően helyettesíteni és életben tartani, az érzéshiány miatt.

Nevem, nemem nem lényeges. Nem egyezem azzal Aki a testben helyettesített, mint ahogy Az sem egyezik és nem is egyezett Azzal, aki megpróbálta a testet, elmét, "életben" TART-ani minden információval ellátva, de érzések nélkül.

Az ő tudása elégséges volt lélegezni, de nem volt elégséges Emberként köztetek létezni, pedig minden tudást elérhetett bárhonnan. Én, meg-ért-ettem ...

Csodálatos nyelvezet és fogalomtár, együtt az érzésekkel, lefordíthatatlan, mégis tiszta eredet. 


2014.05.10