Belső Hangok ... Ami fent az lent, ami kint az bent, ami volt, ami lesz, az van MOST mindenhol!
 
medi: jekk tista inti ghaliex nines - in timxitqi ma ningranaw helios mrtaxana
én: szia. kérlek, konvertálj.
- szia, Teleri vagyok. Üdvözöllek Fátylak Őre. Megint ide jutottam. Kerestem más embert, keresem G.....-t.
- szia Teleri. keresed G.....-t, de mindig ide jutsz. Nincs ötletem csak Ők ketten, mivel bennem nem leled.
 
medi: beléd akartam lépni most, de nem engedsz megnyilvánulni. Arra gondoltam, rajtad keresztül jobban tudnám Medi-t érzékelni.
én: akkor elengedem magam, legalább is megpróbálom.
- figyelj. Hang leszek benned, te ne gondolkozz, csak írd. Nem számit mi jön, csak írd. Nem baj ha nem logikus, ha kérdés, ha a vitahangod, csak írd. MOST. … … … Én nem tudom mit írjak, nem hallok semmit.
- én sem :)
 
medi: ez van benned. ’- én nem tudom mit írjak, nem hallok semmit.’ Ezt mondod önmagadban, de nem írod le, mert hülyének tűnsz önmagad előtt. Pedig ahhoz hogy mozdulj és engedj, minden gondolatod le kell írnod, mire én megtudok szólalni veled. Ez egy utazás benned.
én: szemem becsuktam, lélegzésre figyeltem, gondolatokat csillapítottam, de csak csend volt. tökéletese csend.
 
medi: mit látsz most.
én: csak a csend van.
- nem kell a szemed becsukni és a gondolataid sem csillapítani. Az aranymosásnál is, a földből, a kövek közül mossák ki az aranyat. Csak írd a gondolataid. De te bepánikoltál és azt mondod semmi. Megint semmi, de nem írod le és én nem tudom az energiád módosítani így.
- ebben az a jó, hogy a pánik sem tudatosul.
 
medi: megint mellé beszélsz :) Most megszólalok. … … …
én: semmi, semmi, semmi.
Teleri vagyok. Ezt mondtam, ennyit. Ott volt, de a semmi-semmivel elvétetted az energia irányát. Persze a semmivel sincs baj, ha monotonon akaratod átengedve leírsz száz semmit, lehet a 101. szó már én vagyok, - a picsába… felkiáltással :D
-  :) tudod legalább érzem a nyomást a fejemben. Mert eddig még azt sem éreztem. Az érzés olyan, mintha valami be lenne zárva s fejemben. Kicsit feszítő, szabadulni vágyó, de mégsem képes mozdulni. Ez a tapasztalásom most.
 
medi: tudod megkértelek egy egyszerű dologra. Ne gondolkozz, csak írd le a szavakat, amik benned vannak. Nem jól kértelek?
én: elmondom. Nincsenek szavak, semmi nem jön át.
- mikor beléd léptem, a csend volt. Semmi mást nem mondtam, csak annyit hogy - Teleri vagyok, mert tudom, hogy ez nehéz neked. Te pedig azt mondtad, nincs semmi, nincs semmi, de ezt sem írtad le, hogy szinkronizálódjunk. Persze, én sem vagyok médium. 
- mert figyeltem, és nem észleltem semmit.
 
medi: nos jól van. Akkor elmondom, hogy csinálja az író, persze neki könnyebb. Egyszerre itt van körötte sok-mindenki folyamatosan. Mikor valakit kienged, az eleje nem tökéletes. Még benne van az amit hall, vagy lát, vagy valaki más szava, de nem törődik vele. Egy káoszt enged el, hogy az az egy, aki meg akar nyilvánulni, kapcsolódni tudjon. Ezek alól az ős Létezők, Nathaniel, Ereil, Létező, SOGA, Enüd, Ziel, stb. akik erős energiával jönnek, kivételek.
 
- ők egyre egyszerűbben tudnak megnyilvánulni, mert felismerődnek. Az emberek túl zajosak. Mire egy szál leíródik a számtalan zaj közül, esetleg a rokon érzések zajai is leírásra kerülnek. Én azt hiszem, a telepatikus kapcsolódásommal jutok ide pl.
 
én: igen, elmondta, hogy ott szólnak a fejében, mint valami narrátor. Nekem azért nehezebb, mert azt a kevés gondolatot ami tudatosul, azt sem tudom szétválogatni. Semmi sincs, ami nem oda illő lenne. Mivel még nem hallok/látok így fel sem ismerem. Számtalanszor kíséreteztünk már jó pár létezővel, de a végeredmény mindig az lett, hogy bennem van, de nem engedem. Tehát az agyam, az ego-m az ami lezár. Elzár mindent, ami nem ide való.
 
medi: mert te irányítani akarsz. Te elemezni és válogatni akarsz ebben a folyamatban. Emlékszel az őrjöngésekre, a káromkodásokra? Medi így tudta az embereket átengedni, hogy hagyta a hangokat, a sok hangot. Nem törődött azzal ki mit gondol, azzal sem amit ő, mert ellenállt.
 
én: értsd meg, nekem EGY HANG SINCS még :(
medi: ó jaj, nagyon is. De szóltam, és te azt hajtogattad semmi, semmi. Hát hogy hallanál így meg engem?
- szóltál és nem hallottam. Utána mondtam hogy semmi. :) Gyere maximumon :)
- mi van már… Még semmi? Nem fog sikerülni? És nem hallasz :)
- ilyen gondolat-érzés nem volt, türelem van.
 
medi: pedig ÉN minden sejteden keresztül szólok és nem az agyadon át. Most újra szólok benned :) Nem baj. Viszont ez egy fontos folyamat, az ellenállásodra. Te így működsz. Néha tépelődsz: - hogy miért nem másképpen, - neked miért nem sikerül, - neked nincs hang. Azért nincs, mert esélyt sem adsz neki. Elnyomod a saját zajaidban teremtett csendekkel, ezért nem vagy olyan médium, mint Medi. De egyébként Médium vagy, ahogyan minden ember is, ha megengedi magának. Akkor most beszéljünk hármótokról. 
 
medi: medi dolga azért volt nehéz, mert irányítani és ellenőrizni akart olyan megnyilvánulást, ami nem az övé. Azzal is nehezítette a saját dolgát, hogy őrültté bélyegezte magát, mert még ez is könnyebb volt neki. Aztán jöttél te, aki ezt a teremtő energiát, amely alacsony rezgésű és lefelé húzó volt, egyre ritkább rezgésű teremtő energiává segítetted teremteni Medi-ben. Hála neked.
 
medi: veletek az van, a Fátylak Őrével és a Fények Őrével, hogy minden olyan eseménybe és gondolatba ami alacsony rezgésű, rengeteg energiát tesztek. Hagyjátok, hogy a fájdalmaitok a félelmeitek a külső alacsony rezgésű dolgok hassanak rátok. Gondolkoztok ezekről és jó sok energiát tesztek bele, miközben sok esetben másokat hibáztattok és gyönyörűen teremtitek a sűrű rezgést. Tudod, ha nekem az jönne le, hogy holnap fénnyé válok… (na jó, nekem ez nem sűrű rezgés, maradok az embereknél) Tehát ha tudod, hogy holnap meghalsz, akkor: - jaj meg fogok halni, - mi lesz velem, - mi lesz a családommal, - mennyire fog fájni, - én csak ennyit érdemeltem, - rohadt betegség az oka mindennek.
 
medi: tehát a sűrű rezgést engedik az emberek, ahelyett hogy valami ilyesmit tennétek: - Köszönöm az életet, ami még van nekem, üdvözöllek Halál és változás.
én: hát nem tudom, de biztos így van. Talán a felelősségvállalás az oka.
- hagyjuk most a felelősség vállalást. milyen felelősségvállalás az, amikor a hatalmas teremtő képességeteket, azt, hogy benneteket az univerzum energiája szolgál felelősségesen, erre használjátok. Ez a gyerek üzemmód. (bár a gyerekeknek ilyen eszükbe sem jut, így nem a gyerekeket sértegetem, hanem a fiatal létezést emlegetném) Tehát az ember felelősségteljesen választhat és azt választja, hogy lefelé rezeg. Ez a felelősségetek? - kérdezem én Teleri. Mit teremtetek ezzel?
 
én: a család felé van felelősség vállalás. Akikkel együtt vagyunk itt ezen a számotokra csodálatos bolygón, itt ebben a számotokra csodálatos életben és mindez az érzés, az emberek 98%-ában benne van. Talán mert szenvedésnek éljük meg az életet.
medi: és magad felé mikor vállalsz felelősséget?
- tudod, ha nem foglalkozom azzal ami körülöttem van, annak az az eredménye, hogy a többiek ítélnek el, akikkel együtt létezünk a mindennapokban.
 
medi: a felelős ember képes szembenézni a halállal, nem keres kifogásokat és nem okol érte másokat és nem kér haladékot. Figyelj rám kérlek.
én: igen így van. Képes vagyok szembenézni vele. Nem félek tőle. Pedig tudom, hogy a környezetem, nem lenne képes megérteni ezt. Ők fájnának. Sokan fájnának. Ez a tudat visszahat magára a halál előtt álló emberre is és emiatt indul el lefele. Mert az EMBER, ilyen szinten társas lény. :(
 
medi: az ember nem társas lény, az ember falkában létezik. Jelenleg a legelmaradottabb, legrombolóbb rezgéseket választja, pedig mindig van választása.
én: az ember nagyon jól tudja, (főleg egy családfenntartó) hogy ha ő elmegy, akkor mennyivel lesz nehezebb az itt maradottaknak. Persze majd jobb lesz, mert mindig van segítség, de az érzés akkor is ez, ami a halálhoz társul.
- tudja, hogy a választása nem a legjobbat szolgálja, mégis abba teszi az energiákat. Mindig lefelé megy, pedig mehetne felfelé is. De nem, ő a le-felét választja. Miért Fátylak Őre miért?
 
én: hidd el hogy nem tudja, nem tudatosul. Ezen a szinten mindent a túlélési ösztön vezérel. Túlélni bármi áron.
medi: ti annak sem vagytok tudatában, hogy éltek. Az emberek annak sincsenek tudatában hogy élnek, nincsenek tudatában a mozgásuk csodájának, a lélegzetük hatalmának.
- így van, mert azt hisszük az élet egyenlő az enni-inni, …... ...... tevékenységekkel.
 
medi: megkapják… mindennap megkapják a csodát. És észre sem veszik, hogy az a csoda, hogy testben léteznek, hogy egy-ként, de külön tapasztalhatják magukat, hogy a testük levehető ruha és hogy egy univerzumot táplálnak és azt sem, hogy ISten bennük van (és persze számos más Isten is)
én: igen, így van.
- az emberek felkelnek és nyögnek hogy fel kell kelni. Mi ez? NEGATÍV VÁLASZTÁS, NEGATÍV REZGÉSEK BEVONZÁSA, TEREMTÉS CÉLJÁBÓL. 
- és a legszebb az egészben, hogy nem tudatos...
 
medi: és az embereknek eszükbe sem jut, hogy üdvözöljék magukat, mint Isteni létezőt. Az embereknek nem jut eszükbe hálát adni azért, mert MOST, éppen ebben a pillanatban LÉTEZHETNEK. Az embereknek nem jut eszébe az hogy felismerjék, nem a tegnapért, vagy a holnapért, hanem a MOST-ért kell hálát adni. 
én: mert mindent természetesnek veszünk :( Tudom, hiszen nekem is csak ritkán jut eszembe, mikor fáj a gerincem, hogy ... ... ... - legalább van gerincem ... :(
 
medi: nem adsz hálát a fájdalomért, ami jelzi hogy min kell dolgozni. Megint szomorú fejeket (smile) teszel bele. Miért? Nem veszed észre hogy a közlésből így lesz ítélet?
én:  tudod a szomorú fej azért van, mert tudjuk hogy igaz és mégis ugyanazt tesszük nap mint nap. Mert az ember olyan, hogy minden ami adatott a jelen pillanatában, az bizony természetes hogy van, hogy az övé. Ha elveszíti, akkor tudatosul csak az, hogy milyen jó volt amikor még meg volt. És bizony ez szomorú :(
 
medi: de én neked mondom, erről beszélünk és Te figyelmetlenül beleteszed. Mi célja van ennek, hiszen te választasz. Igaz?
én: mert ez az érzés társul hozzá és nincs célja, csak az érzés ami szomorú.
- ki a felelős az érzésért amit hozzá választasz?
- csak én
- nem finom dolog ugye? De egyszerű. Én Teleri, a K**** bolygóról szólok hozzád. Én szólok Érted. Érted hogy ÉRTED?
 
én: igen értem, hogy ÉRTEM tesszük. Eddig is megértettem. Senkit sem tehetek felelőssé a velem történő dolgokért, eseményekért.
medi: ÉR-(hatok)-Te-(rád) = teremtek. (hogy megértsd) Értem. Tehát szerinted az a megfelelő hatásod, ha a szomorúságot választod? 
babe: üdvözöllek.
- üdvözöllek Fények Őre, Teleri vagyok. Úgy gondoltam ha G****-t nem találom köztetek, addig beszélgetünk arról amit én tudok és amit ti is tudtok, csak nem engeditek tudatosulni.
 
babe: értem, örülök hogy beszélhetünk, bár az időm most nagyon kevés, nem tudok sokáig maradni. Csak üdvözölni szerettelek volna téged.
- köszönöm. Te miért választod a sűrű rezgést?
- folyamatosan dolgozom rajta. Nem szeretném, mert sokkal jobban szeretném a békét és nyugalmat magamban. Nem tudom még hogyan tudnám elérni azt. Sokszor van mikor sikerül, de sokszor nem. Ezt tudom magamról és ha józan ésszel gondolkodom, tudom hogy én választom, de az érzéseim mást mondanak.
 
medi: minden percben amikor felismersz, teszel a mérlegbe valamit, ami magasabb rezgésű.
babe: most sem vagyok nyugodt. Hogy miért? Még nem ismertem fel.
- menekülsz ÖN-VALÓD elől
- hát ezt próbálom értelmezni…
- mermarid mad e bride. Jukunu tighi xi nifs antika. Antika
én: hát elveszett a konvert.
- G.....-t szólítom. Úgy gondoltam, a saját nyelvünkön hívom.
 
babe: szép a nyelvetek.
medi:  minden nyelv szép. Minden nyelv arra szolgál, hogy kommunikáljunk egymással. Az én nyelvem nem szoktuk szavakban, kimondva kommunikálni. Nekünk fogalmaink vannak, gondolati úton kommunikálunk. Minden emberi probléma, bármi ami létezik, azt az ember önmaga táplálja, önmaga teremti és önmaga az oka annak, hogy a problémák léteznek az ő létezésében. Legyen az fizikai, anyagi (nem pénz) vagy szellemi, lelki ok.
 
babe: igen, ez teljesen így van. Tudom, tudjuk és tápláljuk folyamatosan.
medi: akkor miért nem ismeritek fel azt a pillanatot, amikor választjátok a teremtéseteket?
- mert nem ennyire egyszerű ez nekünk.
én: mert folyamatosan harcolunk. Legfőképp a saját ítéleteinkkel. Helyes? Nem helyes? Jó? Nem jó?
 
medi: kérlek szépen benneteket… Nem tudom mennyi földi időtöket használtam most el egy mondat megértetésére. Miért lefelé választatok? Miért nem felfelé repültök?
babe:  az hogy tudjuk, az egy dolog. De az érzések azok, amik bennünket legfőképpen irányítanak.
- mi lenne ha csak elfogadnátok hogy van és fel is ismernétek? Miért kell ítélni?
- hát sokkal jobb lenne, az biztos.
 
medi: látod? A lenne szót használod, a csinálom, teszem, felismerem helyett. Ezzel a jövőbeni, illetve a múltbeli eseménynek adsz teremtő energiát, de nem a MOST-odnak.
babe:  számtalanszor mondom azt hogy teszem, :) de még mindig erről kell beszélnünk, tehát nem teszem úgy, ahogy kell.
- ”az érzések azok, amik bennünket legfőképpen irányítanak” - Ráfogod az érzésedre, holott az érzésednek te magad vagy az oka, a kiinduló időtere, és táplálója. 
- ezért mondtam hogy kellene. Értelek, nagyon is és tudom is.
 
medi: ”számtalanszor mondom azt hogy teszem, :) de még mindig erről kell beszélnünk, tehát nem teszem úgy, ahogy kell.” - Tehát az én hibám, hogy nem látom és nem veszem észre, hogy teszed? 
babe: ??? hát ez azt hiszem nagyon félrement :) 
- mert azt gondolom, beleveszel a primitív érzésekbe, hogy a félelmed táplálod, hogy a rosszkedved táplálod, hogy nem engeded az önvalód megnyilvánulni? :)
- az én hibám, hogy még mindig itt tartok
 
medi: de ha ezt már felismerted, ez ne legyen büntető ítélet, hanem felfelé lendítő. Keresd meg az ok-forrásaid, keresd meg az érzéseid gyökerét és OLDOZD FEL. Az életedben MINDEN PILLANATBAN VÁLASZTASZ. Felismerted, hogy nem a pozitív teremtést választottad és folytatod tovább minden pillanatban a negatív teremtést, vagy inkább úgy mondanám, legsűrűbben ezt választod. Mert ezt okozod magadnak és a környezetednek. Ez jó nektek?
 
- én nem akarom a Földet és az embereket megváltani, én csak a ti életetekről beszélek. Egyfolytában azt érzed, neked nem jó élni, csillagpor akarsz lenni. Mi a bánatos lóheréért nem adsz hálát azért, hogy majd csillagpor leszel? De akkor meg majd élni fogsz vágyni. Milyen defektes gondolkozás ez? Milyen teremtés úgy létezni, hogy nem vagy hálás azért amiben vagy. Értesz már?
 
babe: igen értelek, mindent értek.
- akkor miért nem teszed?
- és nagyon köszönöm, hogy foglalkozol velünk, az életünkkel. Teszem. Most így mondom és ez a MOST-ról szól.
én: engedélyeddel összeszedném a beszélgetést és közzétenném amit lehet. Ha beleegyezel, majd küldöm lektorálásra :)
- igen, ezért beszélgettem így, hogy kitehesd majd.
 
én: köszi hogy hallak azért néha :) 
medi: így nem Teleri-ként, hanem töredékként kiteheted, hogy az aki szeretné, választhassa. Mert minden ember olyan szépen tudja és szajkózza, de nem ÉLI. Reggel felkel és elkezdi elrontani a pillanatait azzal, hogy nem bírja felismerni, már az is ajándék és csoda hogy felébredt, hogy van légzése, lába. Te tépelődő és a Fények Őre is folyamatosan gyötritek magatokat. A félelmeknek, a szomorúságnak, a fájdalomnak adtok teremtő erőt. Ne válasszátok.
 
én: akkor én jó úton járok, mert régóta nem sajnálom magam mert fel kell kelnem, vagy fáj valamim :) Tudomásul veszem és ennyi :) Persze a HÁLA még csak ritkán jut eszembe, de ez is haladás már :)
medi: ismerjétek fel a negatív rezgést és válasszatok. Nincs energia, a negatív, a sűrű rezgésnek. 
- egyébként tényleg működik, hiszen egy jó kedvű ember, a környezetét is jókedvűvé teszi és a szomorú, fájó ember pedig a többieket is lehúzza. Meglehet, ha a szomorúság nem is ragad át, de az idegesség, hogy nem tudok pl. segíteni rajta (mert nem hagyja) az rám is kihat néha.
 
medi: nem a te dolgod, az ő választása. Ne engedd, hogy hasson rád az ő oka, forrása. Ez a felelősség.
én: nem az oka, az állapota ami kihat.
- hát fárasztó ember vagy :) Tudod miről beszélünk és nem tudod megállni, hogy ne magyarázd meg, mert az a fontos hogy ő egy OK, te egy másik OK vagy, de nem baj akkor legyen… Az állapota, a te állapotodra hat, mert engeded.
- hmm… bocsánat, :) a forrása később jött át :) de így már értem :) Fontos hogy érthetők legyünk.
 
medi: szóval ki az oka ha hagyod hogy hasson rád? 
én: hát persze hogy én, mert tenni akarok az állapota ellen. De mivel nem sikerül, így visszahat rám.
- ennyire egyszerű. Minden kifogás, minden magyarázat, minden mellébeszélés, rengeteg energiapazarlás, a sűrű rezgés tartományba való teremtés. Te nem tudsz mások életében teremteni, te csak a sajátodéban tudsz teremteni. Most nézd meg, mit teremtettél eddig. Tetszik?
 
én: hát, nem-igazán tetszik.
medi: van választásod? :D Most komolyan kérdem. ha tud az ember rombolni, akkor építeni is tud az energiákkal, amik szót fogadnak neki, amik őt szolgálják.
- mindig van választás. 
- így van. Az energia, ISten parancsára szolgálja az embert. Azt ugyan nem érti, miért a nyomort a szenvedést választja az ember, de nem tehet mást, mint hogy szolgálja őt kívánsága és parancsa szerint. Mondjuk, az energia intelligens :D Bocsáss meg, nem bírtam nem beletenni.
 
én: és az energia nem válogat.
medi:  mert nem válogathat. A parancs az, SZOLGÁLD! Milyen létező volna képes szembeszállni ISten parancsával? Az embernek kell változnia, mert Ő az Ok-forrása a teremtéseinek. (az egyénnek kell változnia nem az embereknek, mert az birkásító gyűjtőfogalom) Csak az egyén tud a világban változtatni. 
- ki mondta hogy össze kell fogni?
- ki hitette el veletek hogy esendőek vagytok?
- ki hintette el az összefogást?
 
medi: megmondom. Az, aki fél az ember hatalmas erejétől és van oka félni. Ő emlékszik arra, mire vagytok képesek. Ti pedig már elfelejtettétek.
én: ÉBREDJÜNK fel.
- nem várhat senki arra, hogy jön majd a csoda, nincs munka-nélküli teremtés, maga a gondolatod a teremtés. Te magad vagy a Teremtés. Nem foghatod az emberekre a teremtést, mert a magad teremtésének te vagy a forrása. Nem holnap, hanem már MA. ÉBREDJ, IGEN!
 
én: ámen.
medi: hehe. Hová lett az teremtő erőd? Ámen? Ennyi? Semmi IGEN?
- ezer és ezer gondolat futott át rajtam. Munka, család, környezeti változók, környezetei hatások és azon kezdtem el gondolkodni, hogyan lehet őket letenni, a legkisebb károkozás nélkül. 
- nem letenned kell, hanem teremtened a választásaidban. És nem visszafelé, hanem a MOST-ban.
 
én: igen a választások azok, amik felfele emelhetnek. De amíg az ember abban a hitben él, hogy az élete a 8 óra munka, 8 óra pihenés ... és mellette ami még jön, addig nehéz az ébredés.
medi: amikor tudatossá válik hogy választasz és ezáltal teremtesz. Ne a munkád, a családod, a környezeted változtasd … … …
- te magad változz …
 
medi: igen így van. Ismerd fel, és javítsd. Mert nem baj ha szomorú vagy, nem baj ha félsz, ha jön feléd a feladat, ismerd fel, fogadd el és tedd a mérlegbe. Ne a k**** hó legyen, hanem örülj annak hogy hó van, mert életet adó víz az, amire szüksége van a Földednek és a szervezetednek is. Miért nem lehet azt elfogadni ami van és azért hálát adni? 
én: mert még a tavasszal szemben is elvárásaink vannak :)
- elvárások vannak, az elfogadás helyett.
 
én: igen. Gyönyörű a havas táj :) gyönyörű a fákon a hó :) (na-de-vazze leveleknek kéne lennie, nem hónak) Íme az elvárás, a megszokás következménye.
medi: a megszokás pedig a hálátlansághoz vezet, mert nem vagytok jel-en. JEL-EN = (Jel-vagy-ok Én)
- mindig van más nézőpont. És ez a megoldás, a mérleg lehetősége. Vizsgáld meg az adott eseményt több nézőpontból és máris rájössz, hogy bizony van választásod. Éljen a VÁLASZTÁS lehetősége :)
 
medi: nem érted. Az ember uralkodni létezik. Az egész élet az ő játszóháza, az egész energia mind őt szolgálja. Lelke sok ezer éves, de életeit váltogatva, fizikai testben tanul. Nem csak választhat, hanem Ő az aki Teremt. Az ember csoda, minden egyes ember, csoda. Minden egyes ember egy Isten, minden egyes ember fontos, pótolhatatlan része a világnak, hiszen teremtője, uralkodója. 
én: pillanat, elveszett pénztárca keresés és akkor hóban keresés :(
 
medi: feketén, keresd, nem hagytad el … … … … … … (20perc)
én: fehéren, a hóban és elhagytam. Ott volt a hóban, és HÁLA...
- nem hagytad el, ISten most érintett meg.
- igen, hiszen meg van :)
- ISten így adott jelet neked. Írhattam volna úgy is hogy megvan igaz, a hóban és hát fekete.
- igen, hiszen fekete volt :) de elindultam, vissza az úton és messziről láttam már, hogy hol pihen a kedves.
 
medi: nem kedves! Az egy eszköz, az anyagi, múlandó világ eszköze. Mindaz amit vásárolsz, mindaz amit nem viszel magaddal, amikor erről a síkról távozol, az múlandó. Felesleges energia-pazarlás ahelyett, hogy élnéd az életed. Az a pénztárca, a rabszolgaságotok eszköze. Persze ettől még nem rossz dolog, csak ismerd fel. Az csak egy eszköz, főleg a pénz ami benne van. De nem az segít túlélned, azt csak elhitették veled.
 
- ahogy azt is elhitették, hogy neked kőházban kell élned, hogy a víznek (a mérgezett víznek) a csapból kell folynia, hogy az élelmiszert megvenned kell és nem megtermelni, cserélni, hogy neked világítás kell, hogy neked ennyi ruha kell. Mind múlandó, felesleges, anyagi teremtés. Hiszen amikor távozol, amikor meghalsz, itt hagyod a tested, ami nélküled szétesik, itt hagyod a családod,  mert nem úgy tartoznak hozzád ahogyan te eddig hitted, itt hagyod a házad, a ruhád, a könyved, a géped, az adósságod.
 
medi: mindent itt hagysz, csak a lelked távozik, az az ami majdnem örök, mégsem hallgatsz rá. Megfelelni akarsz, hajszolod magad. Az emberek nap mint nap erőszakot tesznek magukon és olyan munkát végeznek, aminek semmi értelme, olyan pénzért amire nincs igazán szükségük. Mindezt egy olyan élet reményében teszik, amely miatt nem ismerik fel a saját életüket és nem is élik meg. Nehéz velem beszélgetned?
 
én: egy kicsit. Tökéletesen igaz minden, amiről beszélsz. De belegondolva abba, hogy hova jutottunk, hol tartok a választott programomban, nem látom, hogyan lehetne mindattól amit a PÉNZ hozott magával megszabadulnom anélkül, hogy ki ne költöznék egy erdőbe, amit valaki már megvett jó pénzért. Mert itt most, minden a pénzkörül forog és csak jár az agyam, hogy mi a megoldás, mert a munka még kell.
 
medi: a megoldás, mindig a választásaid. Az eddigi teremtésed és választásaid szerint, most ebben élsz. Na most ebből, már nem tudsz csak úgy hipp-hopp kiugrani, hiszen eddig ezt teremtetted, tápláltad.
én: igen, kicsit elkeseredtem. Pedig hát tudtam, hogy ez van. De nem fogom magam emiatt gyötörni. Csak a magam hozzáállásán tudok változtatni. De itt, MOST, ebben az időben, minden csak a lemondásról szól. Annyit tehetek, hogy nem veszem fel.
 
medi: a lemondásaid által fel fogod ismerni mindazt ami valódi, ami ajándék, ami a létezés csodája és végül készen állsz majd arra, hogy lelked elhagyja ezt a ruháját. Addigra béke lesz benned, már nem harcolsz, már nem akarsz folyamatosan változtatni. Nem érdekelnek majd a dolgok annyira hogy hatni akarj, hogy győzni akarj, elfogadod azt ami van és fel is ismered azt, ami valóban VAN. 
én: így van.
 
medi: nincs hát miért szomorkodnod most, hiszen ezzel megint a sűrű rezgést választod. Amikor felismered a végső célod, a végső értelmed, akkor már felébredtél az anyag illúziójából és haza indulsz. Nem utálsz, nem gyűlölsz, de nem kívánsz tovább itt létezni.
én: legyen így… … …
- a vallásotok, a pokollal fenyegetve, ennek a felismerését is elvette tőletek. Azt is bemocskolta, ami csak ragyogó fényű lehet és értetek létezik. Tudom hogy ez így hirtelen, nehéz… … …
 
én: eddig is nehéz volt és nem lett könnyebb, de hát mindegy is :) 
medi: valami csak könnyebb lett a pénztárcádon kívül, valamit csak kaptál és kapsz mindig. Az hogy nem ismered fel azért van, mert nem tudatosítod. Mert nem is tekintesz rá úgy mint értékre, ahogy magadra sem tekintesz értékként.
- ez is igaz, :) mint minden más. Kis porszemnek tartom magam :) és jól is van ez így :) aztán hogy ez a kis porszem mit változtat és mit nem az majd kiderül, hiszen történik :D
- én most elbúcsúzom, Tiszteletem száll felétek.
 
2013.03.28.
  Teleri.