Belső Hangok ... Ami fent az lent, ami kint az bent, ami volt, ami lesz, az van MOST mindenhol!
 
én: tudod, olvastam egy blog-ot, az önmagunk elfogadásáról és megfogott. Ez blog megint az igazság és most elgondolkodtam. Azt sem tudjuk, hogyan kell nem-félni :( Félünk és megfelelni akarunk. Ez működik is egy bizonyos pontig, aztán egyszer csak elfogy a jó-pofizás és jön a balhé, mert a körülöttünk élők csak továbbra is teszik elénk az elvárásaikat.
medi: állj. Első körben te magadnak akarsz megfelelni, minden más már hazugság eredménye és a kifogásoké.
 
én: ha az ember teljesen egyedül lenne, akkor talán megtalálná önmagát. Vagy inkább el sem vesztené. A magamról kialakított képnek megfelelően akarok megfelelni?
medi: ismered magad? 
- nem. Sokat nem ismerek magamból.
- nagyjából ismered a Fényed, de az Árnyékodat nem fogadod el. Kifelé annyira bátornak mutatod magad, de belül ott a félelem benned. Félelem, mert ha lecsupaszítod az érzéseket a gyűlölet, a harag, a fájdalom, az undor, stb-től, akkor csak a félelem marad. Persze kibúvókat keresel, mert nem akarsz szembenézni magaddal. Nem mersz!
 
én: mit tegyek? Mit?
medi: fogadd el és szeresd. Mik azok, amikkel bántod magad naponta?
- munkahely, szülők, minimális aggódás, pénzügyek és keresem azt az utat, ami mindenkinek jó, holott nincs is olyan, hogy mindnek jó :(
- mi bajod van a munkahelyeddel?
 
én: csak annyi, hogy úgy érzem, nem tehetek eleget ott. Mert csak a seggnyalás, a mások kiszolgálása a cél. A másik oldalról nézve, szükség van az onnan hazahozott pénzre és ezért elfogadom, hogy egyenlőre nincs jobb. Persze kényelmes, és másnak ennyi sincs és ezt tudom jól. Ezért nem is ugrálok. Könnyű, nyugalmas, nem vágyom vezető szerepre sem, de valahogy már kevés. Igazából amit élvezek, az az összes BH-s tevékenység. Mikor azokat csinálom, úgy érzem, annak legalább van értelme..
medi: tudod, ami múlandó, az mind illúzió. És most kérlek, gondolkozz el ezen.
 
én: igen, mind az. A test és annak minden érzelmi kivetülése mind illúzió. És így még gázabb, hiszen a semmiért küzdünk.
medi: valóban a semmiért?
- ha fentről nézem, akkor a tapasztalás, a tanulás a cél, ha innen nézem, akkor a megélhetés. Ha középről nézem, akkor éljünk úgy, hogy az ne fájjon senkinek, és közben tanuljunk. Legyen béke, harmónia... Azok a kevesek, akik valóban látják hogy ez mind illúzió, ők sincsenek mindig jobb helyzetben.
 
medi: az élet, annyira illúzió, ahogy az anyag is. Beszéltünk mi már erről. Minden anyag atomokra és annál kisebb részecskékre bontható, végül pedig energiává. Az energia pedig ISten-től ered. Emlékszel az egyetlen, mindenhol igaz törvényre?
én: a szeretet.
- és most kérdezlek: - ha nem vagy képes ezt az egy törvényt megtartani, akkor hol létezel most? Merre tartasz?
- gondolom a választott célom elérése felé, amit persze jól eldugtam magam elől.
 
medi: távolodsz. Ha nem tartod meg az egyetemes törvényt, akkor nem közeledsz, hanem távolodsz ISten-től, és természetesen Önmagadtól.
én: most azon gondolkodom, hogyan nem tartom meg az egyetemes törvényt. Hiszen nem a nevem vagyok, nem a testem vagyok, így tulajdonképpen tök mindegy hogy szeretem a nevem, stb. Tehát meg kell találnom magam és keresem is rendületlenül :(
- szeresd önmagad.
- hogyan tegyem? Hogyan? Elfogadom, hogy ez az élet egy nagy illúzió, egy nagy vállalt feladat. Hogy szeressem azt akit nem találok, akit nem ismerek? Úgy gondolom, emberként nem vagyok annyira rossz. Igen tudom... Én segítek, de nekem ki segít? Csak én tudok...
 
medi: ismerd fel önmagad. Csak te ismerheted fel. Nem a neved vagy, nem a tested vagy, hiszen mindezek csak illúziók, az anyagi világ illúziói, amit valójában Te teremtettél Önmagadnak. Születéseddel választottad a Lelked tapasztalását és a saját életed, tested illúziójának majdani elpusztulását, amely félelemmel tölt el. Ami magányossá tesz téged, az az emlékezés. Mert lelked emlékszik, de a tudatodba nem tudja kiereszteni az emlékeket. Ha emlékeznél arra Ki vagy valójában, nem tudna az anyagi világ érvényesülni, nem szereznél tapasztalásokat és tétlenül Léteznél.
 
medi: ám a tétlenség nem az egyensúly állapota, ahogyan ezt hiszik sokan. A Tétlenség, az igazi halál. Tehát egy sokrétegű világot teremtettél, amelynek részeiben élsz. Ahol a fizikai tested illúziója a legerősebben materizálódik, ott a legerősebb a tudatod, az egód működése, azt érzed valóságosnak, az lesz a valósnak érzett világod. Ám a Teremtésed, amelyet gyakorolsz, sokkal tágabb náladnál, összekapcsolódik a közös lelkek teremtéseivel és együttesen is teremtetek.
 
medi: a világotokat Ti teremtitek. A teremtés pedig véghezviszi a leg-elsődleges programjait, amelyet Te és Társaid programoztatok be, a döntés, a választás pillanatába. A programok, az anyagi illúzió rabságában szabadon módosíthatóak és a választások szerint írják felül a programot, ám a leg-elsődleges program lényegisége, mégis kiteljesedik. Nevezhetjük ezt akár sorsnak, ám annál mélyebb és sokkal nagyobb folyamat.
 
medi: az, hogy az anyagi forma majd megszűnik a halál pillanatában nem más, mint egy új születés, ami felszabadít, ami megpihentet és engedélyezi az új választást saját belátásaitok szerint. Nincs kezdet és nincs vég, az öröklét pedig folyamatos, a megtapasztalások által. Az ember tervezetten minden információt tárol, valamint konvertál és továbbít, a Teremtett és a Teremtetlen Létezés számára.
 
medi: te írod a filmed, Te játszod benne a főszerepeket és a mellékszerepeket is, ám ezt nem tudod tudatosan felismerni, mert Te vagy a cselekvő, Teremtő. Amikor pedig szemlélővé válsz, kívül vagy már az anyag illúzióján. Féltek felismerni Teremtő létezéseteket, féltek önmagatoktól. Ne féljetek, minden ami történik vagy nem történik, általatok programozott és választott. Szeresd az életed és szeresd önmagad. Az pedig hogy mi történik teljesen mindegy, a filmed végén hazamész. 
Létező.