Belső Hangok ... Ami fent az lent, ami kint az bent, ami volt, ami lesz, az van MOST mindenhol!
 
medi: ne pazarold az életed, nem végtelen. Nincs minden perc újra, csak egyetlen pillanat van itt, azt használd. Nincs majd később, csak most és az tökéletes, ami éppen van.
én:  a MOST csodálatos, egyszeri, pillanata.
- ne pazarold el az életet azzal ami volt, ami lesz, mert csak a MOST van. Ez annyira egyszerű. Miért nem megy ez az embereknek?
 
én: nem tudom. Talán a reményt használjuk, hogy majd egy szebb-jobb jövő érkezik, vagy a múltat vesszük elő a fájdalmak elmélyítésére, vagy a szép emlékek megerősítésre.
medi: és a MOST?
- azt elfelejtjük megélni és így pazarlódik el a pillanat. A művészek és talán páran még, értékelik a MOST csodáját. Én úgy gondolom, első lépésként pont elég az, ha a mindennapi csodákat felismerjük. Persze ezt mind, csak az érzékeink által tesszük. Mint pl. egy csodálatos zene, egy tökéletes virág, egy csodaszép felhő.
 
medi: felismered e, ha tudsz levegőt venni? Miért nem veszed észre, hogy az is csoda, amiért hálás lehetsz. Mitől természetes? Ha felismered mennyi minden ajándék a MOST pillanataiban, akkor felismerheted mennyire kevés az, amit negatívnak élhetsz meg. Mégis arra pazaroltok időt, életet.
én: tudod, van itt nekünk ez a választott saját börtön, a megélhetésért való küzdelem. Ez bizony nagyon sokunknál elnyom mindent. Persze ez is csak egy szánalmas kifogás, hiszen ez a választás, de bizony sokan pazaroljuk az időnket, a szebb és jobb jövő tervezésével.
 
én: így bizony minden, ami nem ekörül forog, az nem tűnik fel, mint a tökéletes MOST csodája. Igen, a levegő vétel is teljesen természetes, hiszen motorikus és nem kell külön odafigyelni rá. Egészen addig fel sem tűnik, míg nem jön egy fulladásos élmény. Utána bizony rá jövünk, hogy milyen csoda is tud lenni, egy levegővétel. Szóval így, itt, nehéz megélni csodaként egy levegővételt.
medi: nem nehéz, ha tudatosítod.
 
én: tegnap egy filmet néztünk és pontosan ez volt egy jelenet lényege. Egy hölgy, pár éve a nap 24 óráját, egy börtönben, bezárva, a föld alatt töltötte. Neki még a napfény is csoda volt, mikor több év után megláthatta. Úgy látszik, mi emberek addig nem ismerjük fel, amíg egyszer csak egy természetes dolgot el nem vesznek tőlünk. Ugyan ez van a szeretteinkkel is. Természetes hogy itt vannak nekünk, itt vannak velünk, a nap minden percében. S mikor majd nem lesznek, akkor jövünk rá, hogy milyen jó is volt, hogy itt voltak. Hogy mennyi mindent nem tettünk meg, mennyi mindent nem mondtunk el nekik. EZEN VÁLTOZTATNI KELL...
 
medi: igen. Tudod, a MOST pillanatát sokan szajkózzák, de nem ismerik fel, hogyan lehet megélni.
én: véleményed szerint, hogyan lehetne megélni és nem csak szajkózni? Mert én abban sem vagyok biztos, hogy ha elvesztenénk azt ami természetes, az segítene. Mert akkor meg az önsajnálatot vesszük elő.
- csak tudatosítsd magadban és a környezetedben
- így történik.
- köszönöm. Ha így történik, akkor sokat teszel. A Szeretet és Béke legyen veled.
- a Béke és Szeretet legyen veled.