Belső Hangok ... Ami fent az lent, ami kint az bent, ami volt, ami lesz, az van MOST mindenhol!
 
medi: az univerzum túlhalad rajtam, a hogyanoktól és a miértektől.
én:  tudod, egyszer egy barátom azt mondta nekem, ”minek a miért, ha ott a hogyan”. A miérteket kerestem, hogy miért is történtek dolgok velünk, aztán kiderült, hogy teljesen felesleges tudni a miértet, ha nem tudok hogyan visszamenni és módosítani azt, ami történt.
- az emlékezet nem valóság. Az emlékezet időhullámokból és időzajokból áll, ami a múlt történéseit újrajátssza, de már nem pontosan azt ami volt, hanem azt amit én, te, akárki, emlékező, beletett.
 
én: igen ez így van, mert beletesszük az emlékeinket, hol a szépeket, hol a rosszakat. Ezért nem nagyon kell foglakozni a múlt-tal, hanem azzal, ami éppen most van. A lényeg azt megérteni, hogy csak a MOST van. Mindig csak a MOST van.
medi: a MOST hullámokban terjed minden irányban, így ekképpen egyszerre teremt jövőt és múltat egy időben.  Közben a kicsi zöld izén elmélkedtem (tudod, amikor a laphámsejtet vizsgálgattam) és eléggé megzavarodtam, mert abban időhullámok és zajok vannak, amelyek mindent megváltoztatnak a MOST-ban, a múltban, a jövőben.
- értem én :)
 
medi: valóban? Mert nekem elég nehéz megemészteni. Ez hatalmas információ, amit valahogy fel kellene ismernem, de jelenleg a káosz van bennem.
én: igazából nem tudom mik azok a kicsi zöld izék.
a bazi nagy, kicsi zöld izé, a tetőcserép-szerű lyukakkal. Nyomorultul próbálok egyben maradni, mert tudom hogy lehetne.
- egyben maradni? Tudod hogy lehet.
 
medi: nem egészen, mert megkaptam a választ, hogy nem lehet úgy, ahogy én szeretném. Kezdem megérteni. Én EGY vagyok és hogy mikor ki szólal meg általam és velem-belőlem, annak köze van a bazi nagy, kicsi zöld izécskékben látható számtalan folytonossági hiányában jelen lévő, "időanomáliáknak". 
 
- ez azt jelenti, hogy sejtszinten az egész minden, sőt a sejtnél kisebb szinten is különböző idők, idővisszhangok, időzajok és gyűrődések okoznak különböző illúziókat a MOST-ról, a múltról és a jövőről. Amúgy olyan látvány ez, mintha szappanos, vagy olajfoltos víz lenne, irizáló színekkel. Ez olyan zavaros, frászos és mégis szívszorongató és hálás érzés.
én: egyben látni, csodálatos lehet.
 
medi: megértem, hogy képtelen vagyok kiadni ezeket az információkat egyszerre és megértem azt is, hogy a gondolkodásom és a kifejezőképességem jelenleg korlátolt általam. Mégis tudom, hogy milyen nagyszerű dolog felismerni és visszalépni a Forráshoz, a Teremtőhöz, ISten-emhez, aki egy velem és felismernem mekkora adomány, hogy a világ és a valóságok síkjairól és az idők hullámainak zajaiból bárki megszólal, az mind EGY velem.
 
- EGY bizony és én része vagyok az egésznek és az egész itteni illúzió könnyűvé válik majd, a pihenésben nem lesz benne a nehézség. Emlékszem, és majdnem belemerítkeztem jelenleg is ebbe a tiszta folyamba, ami felemel. Ma tudatosodott az is, hogy mikor én szólok de nem innen, hát az is én vagyok. Ugye MINDEN ÉN, de Nathaniel, Létező, Ziel, stb. egy másik én, de tartalmaz engem is.
 
- felesleges lenne ragozni, hogy milyen a rezgésük, mert te is felismered azt a többet, ami bennük megvan. És vannak olyan események, amikor a mostani magamnál sokkal többként, másképp nyilvánulok meg. Ők onnan jönnek, a bazi nagy, kicsi zöld izécskék hiányos részeinek a zajaiból. Mert amit láttam ugyan egy laphámsejt volt, mégis az időt értettem meg belőle. Azt is kezdem érteni, hogy mikor, mi és honnan érkezik a pillanatnyi MOST-omba.
 
- mert jöhet az a "múltamból” zajként és lenyom vagy a "jövőmből" és segít, vagy rezgésileg felemel. De a hatása mindenképpen az én MOST-omat változtatja. A MOST-ommal pedig a múltam és a jövőm is változik, ahogy az irizáló foltok is, azokban a folytonossági hiányokban. Kicsit olyan ez, mintha valami kicsibe, begyömöszkölnénk egy hatalmasat.
én:  és ez azért vicces, mer a legkisebb, ami nincs is, maga a leghatalmasabb, ami nincs is :) Mert EGY az egész.
 
medi: meg kell tanulnom elfogadnom és folyamatosan felismernem. Hát furcsa egy nap, furcsa felismerések a lyukakról, a bazi nagy, kis zöld izé kapcsán.
én: jó neked…
- neked is, ha megértettél.
- minden kihat ránk, mert minden MOST létezik a MOST-ban. Vannak olyan emberek, akik hozzáférnek az információhoz, (persze csak korlátozottan) de mindig csak annyihoz, amire éppen a feladat elvégzéséhez szüksége. Mivel egyben tapasztanak mindent, ezért meríthetnek a múltból is (ami persze embereknél sosem tiszta, hiszen beletesszük az adott, elmúlt helyzetek érzéseinek idő energiáját) és akár a lehetséges jövőből is.
 
én:Múlt rezgései alacsonyabbak, a jövőé magasabbak. Itt jön a képbe a remény, (ami mindig a jövő felé igyekszik valamit teremteni) vagy pl. a vágy, ami szintén a jövőre vonatkozhat. Ezek felfele visznek és ez mind-mind megtalálható, egy aprócska pontban, a MOST-ban.
medi: és mindezek láthatóak, egy sejtnél kiesebb részecske, folytonosságának a hiányában. Amúgy a jövő rezgései nem mindig magasabbak, mert pl. a szorongásos teremtés, esetleg lecsökkenti.
 
én:  igen. Ezért szorítkoztam, a jobb, szebb, jövőképre. De tudod, bizony nehéz ezeket a dolgokat szétválogatni. Mert ezt a tökéletes illúziót, az itteni illúzionális értékekkel a maximumon szeretnénk leélni és ez bizony bentről nézve kicsit vicces, mert hát ugye, nem is létezik. De itt is adni akarunk, élvezni minden percét. A vállalt kötelezettségeinknek nem mindig lehet megfelelni azzal az információval, hogy bármi is történik az értem történik.
 
én: mert a gyerekednek meg akarod adni amit csak lehet, de nem tudod, mert nincs lehetőség... Mert a családodnak, magadnak szeretnél ezt meg azt, de nincs rá lehetőség.
medi: hát ti emberek, szeretitek bonyolítani a dolgokat. Szeretitek addig bonyolítani, míg a felelősségetek elodázására nem találtok megfelelő kifogást. Pajzsot rántotok minden elé és a családot pajzsként használjátok. A felelősség addig van, míg a gyermek nem önellátó, illetve nem képes az önellátásra, de ez a felelősség is korlátozott. Egy a felelősséged, hogy szeresd és adj neki enni.
 
medi: ha ennyit megtesztek, akkor mindent megtettetek, ami szükséges. De ti elkezdetek elvárni, aggódni és a szeretés helyet, felesleges dolgokat hajszolni. Elfeledve, vagy fel sem ismerve azt, hogy ti lettetek általuk választva és nekik pont arra van szükségük, amit ti nekik adni tudtok. Ez viszont igaz: ”bármi is történik az értem történik”.
én: igen, minden tanít, csak fel kell ismerni a tanítást és ez itt ember-földön, nem mindig működik.
 
medi: a kezdetekkor, majd nevetsz ezen.
én:  ezzel kezdtem, :) ”ez bizony bentről nézve kicsit vicces”.
- utolsó emberi érzésed erre a síkra majd a megértés lesz, hogy minden olyan felesleges volt és megtalálod a békét mindenben, még magadban is.
szerintem már megleltem. Néha csak belegondolok ezekbe a dolgokba, de tulajdonképpen, ami kell az mindig meg van és pont annyi, mindig pont annyi.
- így van.