Belső Hangok ... Ami fent az lent, ami kint az bent, ami volt, ami lesz, az van MOST mindenhol!
 
medi: közben megolvastam a szegénységi tesztet és anyagi szinten, a teszt szerint szegény vagyok, szegénynek minősülök. De nem zavar.
én: de belül és kívül, a minden(-ség-)ben gazdag vagy.
- nem kedves, én vagyok. Én, minden vagyok, szegény és gazdag, férfi és nő. EGY vagyok veled és EGY bárki mással. EGY. Amikor rávetítem tudatom, bárkiben felismerem önmagam. már nem úgy, hogy voltam, vagyok és leszek, hanem úgy hogy VAGYOK.
 
medi: nem szomorít el semmi nyomor, fájdalom, betegség vagy kínzás, felismerem mindazok választását és szükségességét. Nem repülök el a boldogságtól a szépségek láttán, csak hálásan és alázattal fogadom azt, ami tudatomba bekerül, felismerve az egyensúlyt, a létezést, a teremtés misztériumait. Már nem hibáztatok senkit, magamat sem semmiért. Egyenletes vagyok egyre többször és szeretem azt a mindent értő, felismerő tudati állapotom, amikor nem kell repülőjegy, hogy bármit, bárkit, bármikor megérezzek.
 
- az anyagok természetessége változik, mert az anyag illúzió. Így bár érinthető, szagolható, ízlelhető bármi, az én világomban sok esetben nem az. Csak érezhető, de főleg észlelhető, attól függően, hogy mennyire merülök le a fizikai szintemre. A lelkem mindennél többet tud, észlel és szeretem az ő érzéseit. Az én érzéseimet, azzal a lelkemmel. A világ látható, a teremtés látható és főleg tudható.
 
- a hogyan nincs olyan kicsi, amit valamilyen módon ne vennénk észre, úgy létezik olyan nagy is, amit majd egyszer teljességében észlelhetünk, ha túljutunk a változásokon, a berögzüléseken. Egyre többször ismerem fel, hogy mekkora hatalmas illúzióban vagyunk, hogy az egész ismert és ismeretlen világunk egy ”mátrix”, ami folyamatos mozgásban van. Mit tehet itt egy lélekszikra? Amik vagyunk? Csak annyit, amit választott.
 
én: arra vár, hogy tudatosan kapcsolódjunk hozzá, hogy kapcsolódjunk önmagunkhoz, hogy az illúzió felismerésével, lecsatlakozzunk a mátrixról.
medi: oh. Nem kell lecsatlakozni. Részei vagyunk a kiindulásnak, a forrásnak, a forrás működteti velünk együtt, a mátrix-ot, számtalan módon engedve a teremtésünk kiteljesedését. Az atombomba is megengedett volt, a föld teremtése is megengedett, ahogyan majd egy másik síkban a pusztulása is megengedett. Mert tényleg minden a megtapasztalás, a tudás. A halállal nem semmisülünk meg, csak lefoszlik rólunk az illúzió alkotta teremtett test. Nem a létünk szűnik meg, csak a KÜLÖN-létezésünk, már persze ha halálunkkor ezt választjuk és engedjük a lelkünket meztelenre bomlani.
 
én: és eszembe jut a teremtett pokol és a másik szívás, a teremtett menyország.
medi: ott nincs többféle én, sem szabdalt, osztott én. Csak EGY van, a mindennel és mindenkivel való azonosság. Fényen-túli vibráló ragyogás, a semmi-tett nélküli működés, a szeretet, ami érzéstelenné meztelenedik. A szeretet minden teste lefosztódik, ahogyan lefosztódik minden érzés teste, ahogy lefosztódik, minden teremtett teste. Az egész fény, a fénynél is több, de még csak a fényig jutottam el. A fények látásáig, a fények színének érzéséig.
 
- aki még nem ébred, az nem tud különbséget tenni a léte és a nemléte közt. Az élet egy ájulás, ami lehetőséget ad a felismerésekhez. Testet, érzéseket ad és végül a felismerést, ha eljut odáig. Nincs bűn, nem is lehet, mert az egész egy illúzió és ha egyé válok, az ítéletünk is testtelenné válik. Az EGY nem lecsökkenés, az EGY a minden, a minden állapota. Az EGY nem mozdulatlan, hanem vibráló, teljességében észlelő, cselekvés nélküli működés.
 
én: tökéletesen tiszta, köszönöm
medi: mi, az optikai csalódást és a tudati csalódásokat választottuk. Téveszméket gyártottunk, különállóként várjuk el hogy szeressük önmagunkat, hogy mások szeressenek minket. Különállóként, önmagunkba bebörtönözve várjuk, hogy szeressen minket a többi, különállóként bebörtönzött. Az élet célja? Nincs célja. Választás van, ami benned van lekódolva, ám azt bármikor olvashatod. Az egész többszintű, többrétegű, többsíkú létezésed, amit múltként, vagy jövőként észlelsz, bármikor olvashatod, bármelyik irányból.
 
medi: hiábavalóságnak tűnik a lét? Nem az. Önmagad szövetségese vagy a létezésben, önmagaddal. Csak ismerd fel, fogadd el bármi történik, bármi teremtődik, Mert azt mind te magad választod és teremted. Hogy nem látsz át a fátylakon? Igen, egy síkon nem. Más síkon pedig megvan minden. Ne tekintsd a különböző síkokat, önmagadtól független, távoli létnek. Te vagy az. Mindenütt te vagy, a te különállóságoddal, ami egyszer csak elkezd visszavágyni az egybe.
 
- én már nem fogom szégyellni azt amit tettem, teremtettem. Ahogy a mátrixban változtattam, az mind tökéletes, mert minden pillanatban, a tudatomból a legtökéletesebbet választottam. Ítéljen ezért az én részeim bárhogyan el engem, aki egy vagyok velük. Végül, mindenki megérkezik és mindenki lemezteleníti minden testét érzéseinek, cselekedeteinek, fizikai kiterjedéseinek és a teremtett kiterjedésnek.
 
- ISten létezik. ISten része vagyok, egy picinyke szikrája.