Belső Hangok ... Ami fent az lent, ami kint az bent, ami volt, ami lesz, az van MOST mindenhol!
 
medi: én vagyok az, aki nem jó, el kellene szépen csendesen múlnom. Mindent csak felkavarok, piszkálok, fájdalmat okozok és nem találom az értelmét. Ma valahogy elfogytam, ma valahogy csak fáj, ma valahogy elmenekülnék. Ma valahogy ízetlen a levegő és minden olyan nehéz. Minek? Miért? És véres könnyek csorognak a lelkemen. Azt hittem vele van a fény és kiderült csak egy önző ember, aki elfelejtette, hogy a fényből könnyű kiesni. Fájok érte is és nagyokat nyelek, pedig ezt én választottam, én. ÉN! Minden történésért én vagyok a felelős. Ebbe bele lehet roppanni, persze ha ezt választom. Fáradt vagyok. Nem a testem, csak ott benn valamim. Úgy érzem, minden mocsok rám tapadt, de ezért is én vagyok a felelős. Második pecsét? Mi a fene az a második pecsét?
 
medi: ma kedvem volna elmenekülni, megfutamodni, lehúzni az ólomredőnyöket, kivonni magam minden alól. Vajon én érzem ezt? Persze hogy én. Éljen a skizofrénia, very-király, very-nice, very az élet very-very, na meg én is oda-very. Második pecsét? Első a születés, második a halál? Közben az élet egy micsoda? Illúzió? Mi az amitől félni tudunk? Mi a francért fontos nekem, hogy ki hogy ítél meg? Oda szeretnék tartozni? Nem akarok magányos lenni? És ha befogadnak, talán nem leszek az? De pont az ítélet az, ami kétségbe is tud ejteni. Fáradt vagyok és mazoista, amiért tudom, hogy nincs igazi választásom. Nyíljak meg? Hát nem merek. Attól félek, nincs aki befogadjon, persze magamon kívül.
 
medi: és bántani akarom magam minden módon, hogy fájjon. Akkor majd sajnálom magam és az jó lesz és egy részem mindent analizál, mindenbe belebeszél. Hol kiröhög, hol csak kicsit együtt-érez és persze szeret a rohadék :) Féltelek titeket, akik én vagytok, magamtól. Irracionálisan féltelek titeket, meneküléseket keresek, hogyan csukhatnálak ki titeket magamból, hogy nektek ne okozzak kárt, akik én vagytok... És szól bennem a másik én. Nem lehet, ne is pazarolj rá erőt. És mint a csapdába szorult patkány, csak menekülnék, de nem tudok. Beleragadtam teljesen a mézes dögpapírba s minden mozdulatomra jobban beleragadok.
 

Teljes írás: Létező ˙1