Belső Hangok ... Ami fent az lent, ami kint az bent, ami volt, ami lesz, az van MOST mindenhol!
 
medi: megijedni sincs idő. Mikor a hasam remeg, még csak csodálkozom, értetlenkedem és persze valami csiklandoz belülről. Még humorizálunk, majd takarsz. Lefekszem, miközben a hasam megnézem, de nem látom hogy mozogna, remegne, vagy valami alien kitüremkedne belőle.
 
Fekszem, amikor egy pillangó rászáll a takart térdemre. Lehetetlen. Tél, zárt ablak, nincs pillangó tenyészetem. A pillangó kékes-lila. Na jó. Hallucinálok. A lepke rászáll a homlokomra, kívülről látom. Magamból, (saját szememmel) nem látom, csak a szárnyait. Elrepül és megnyugszom. És érkezik Ő. Átfolyik a szárnyak takarásán, a kék  búrámon, a testemen. Reszketek. Egyszerűen a combjaimra telepedik és elkezd matatni a hasamban. De Ő van előttem, alattam és bennem, a plafon is. Amit csinál, egészen lent a hasamban, az fáj. Hé… ISten nem fájhat! Hát fáj. És én nem tudok ordítani sem, mozdítanám a kezem, de nem mozdul. Egy gondolat… alvási paralízis. Megnyugodni akarok és megszólal.
- nem alszol.
 
A hang bennem szól, a fejemben, de nincs iránya, sem nem női, sem nem férfihang. Alakja lesz, emberhez vagy robothoz, vagy ember-robothoz, vagy mihez hasonló és visszahúzódik a plafonról, alólam, az ágyamból.
- én megállítalak. Ne kiabálj. Ne félj
- ne féljek? Kiugrik a szívem.
- mit akarsz?
- Létezem. S nem akarok, csinálom.
 
És fáj. Kegyetlenül fáj és nem tudok kiabálni, sem odébb menni, semmi. Aztán átalakul, egy hatalmas szem lesz, mint a szoba. Kék szem. Ez hülyeség. Hallucinálok. Bennem van, vagy kívül van? Mivel látom? És megtudom mozdítani a fejem, a szem nem mozdul, ugyanúgy látom, amikor elfordítom a fejem... Bennem van. Folyik rajtam az izzadtság, a szem eltűnik és én kireppenek a testemből. Az utcánkon repkedek, ezt ismerem. És megszólal bennem a hang, valahonnan a fejem közepéből terjed szét.
- csukd be a szemed.
Becsukom és eltűnnek a színek. Aranyszín-sárga minden. De más a sárgák ÉRZETE.
- menj vissza a testedbe és csukd be a szemed.
A testemben vagyok.
- nézz!
 
Kinyitom a szemem, de visszacsukódik és látni kezdek, át a falon. A szomszédház falán át elolvasom a könyvespolcon a címeket. Aztán megállok a nézésben és az ágy végén a gömböt nézem belűről. Atomok mozognak benne. Kibámulok és a levegő porszemeinek a felvillanását figyelem, a többi atom között. Nem is olyanok mint a kémiai rajzokon, de azért hasonlít.
 
Megszűnik minden és normálisan fekszem az ágyamban. Nem látok semmit. Felvillantom a telefonom, 22 óra van. Mielőtt elkezdenék agyalni, egy szemet látok. Nem emberi szem, inkább mint egy kaleidoszkóp ásványokból és változik is. ISten szeme lenne?
- nem, csak én vagyok, Létező.
Ezt a hangot ismerem. Nem vagy őrült. És megindul bennem a vitagép, miért ne lennék őrült?
- mert minden létezik. Te is tudod.
 
Isten csak jelen időben beszélt a fejemben. 
Létező.