Belső Hangok ... Ami fent az lent, ami kint az bent, ami volt, ami lesz, az van MOST mindenhol!
 
medi: valaki magyaráz bennem. Dimenzió, léleklátás, 1D, 2D, 3D, 4D, 5D, 6D. Életfa, életkoronák összegabalyodása, a soha, a rögtön, az örökké szavak jelentése. A szemünk meg szinte semmit sem lát. A soha, a 0. dimenzió. A földön nincs értelme a soha és az örökké szavaknak, csak a köztes, változó állapotoknak. Ezeket, az 5.-6. dimenzióból hoztuk magunkkal. Szívások ezek a dimenziók. Egybegabalyodik minden és ez, az idő visszahurkolódásai miatt is történhet. Nekem ez gáz.
én: Nathaniel-el beszéltünk az időtlen-időkig szavak értelméről és mondta, hogy nem sokára visszatérünk rá.
 
medi: most éppen az szól bennem, hogy az emberek elcseszték, mert mindenki csak a saját életét, a saját elképzelését próbálja a környezetére ráerőltetni, a saját életterét védi és megint nincs meg a központi irányítás. A vallás, a nagy vallások, erre megfelelőek voltak. (állj! Majdnem csend. :D) Az ember, nem az agyával, hanem a lelkével gondolkozik. Ha azt látom, hogy van egy proton és jön egy neutron, vagy másik proton, vagy elektron tökmindegy. Amikor összeütköznek, akkor vagy egybe olvadnak és anyagot alkotnak, vagy eltaszítják egymást és hullámokat hoznak létre, vonzáshullámokat. A hullámokat, az emberi lélek képes hallani. A csend, akkor létezik, ha ritka a részecskék találkozásának a lehetősége, de ez csak vákuumban, vagy más légüres térben jelentkezik. Az egyik ilyen csendesnek tűnő szakasz, a köztes időtér-lét, ahol egyes entitások és másfajta létezők találhatók.
 
medi: csak az szeretném szemléltetni, hogy létezik minden, amiről bárhol ezen a földi síkon szó volt, vagy elgondoltuk. így, a teremtményeik is léteznek, démonok, tündék, tündérek, manók, stb. Ők nem tapasztalják az időt és mindent szinte egyszerre észlelnek, ami nekünk a múlt, jövő, vagy a most. A szenzitívebbek, a legerősebb hullámok érzetéből felismerik a most jelzését, a rengeteg háttérzaj között. (háttérhullám) Fényenjáró is képes, ezen kiterjedéseket egyszerre megtapasztalni, mint múlt és jövő. Tehát képes átkelni különböző tereken, síkokon, dimenziókon, univerzumokon. Az időben utazva tereket is tapasztal, de mindezeket nem a testével, a fizikai kiterjedésével teszi, hanem (én ismét csak a lélek szónál maradnék) a lelkével képes utazni és látni.
 
medi: a lelkek, több dimenziós létezők. Felismerni nem lehet, de képzeld el egy fa növekedését a magból. A mag, nem észlelheti a gyökeret, sem a törzset. A növekvő törzs, nem ismerheti fel a lombot, de nem ismeri fel a gyökere kiterjedését sem. A leveleknek fogalmuk sincs az ágakról, lehullanak és újra élni kezdenek, közben pedig érnek. Tehát hajtás, kiteljesedés és az ősz érkezésével a további változások, majd a halálnak tűnő lehullás. Ami persze nem az elmúlás, hiszen folytatódik a felbomlás és a földdel való egyesülés, majd új táplálék, egy másik kiterjedőnek és ezáltal a levélben tárolt összes információ átkerül a következő, "őt-fogyasztóba", felhasználóba. De lényegében mit tudhat a földdel egyesülő, feloldódó levél, a magról, és a majdani fáról? Ez így érthető, vagy nagyon zavaros?
 
én: nagyon szemléletes és tökéletesen érthető.
medi: képekben láttam főleg a lelket, mint több dimenziós, pontszerű, fizikai kiterjedést. (nem tudom másként leírni) Ugye a pontnak nincs kiterjedése, de a léleknek, amely pontszerűvé képes zsugorodni és kiterjedésekor pedig felveszi a formát, a kiáradó formát annak már van. Úgy érzékelhettem a más-szerű kiterjedésem, hogy egy "magasabb" lélek kiterjedésből láttam magam. A lelkeknek nincs nevük, sem nemük, a tér-telen létezésben, úgy közlekednek akár egy proton és mégis felismerik egymást. Bízom benne, hogy ebből megérthető a lélek többdimenziós, többféle felépítése és szerkezete, amely elméletileg mégiscsak egy aprócska pont.
 
medi: akkor most jöjjön a tér és az idő összefüggései. Legyen a tér, T és az idő, I. Akkor léteznek, a következő variációk. - TT, - TI, - IT, - II. Akkor most ezekhez a variációkhoz, tegyük hozzá az anyagot, mint kiterjedést, mert a tér és az idő, csak a kiterjedéssel együtt érzékelhető. (kiterjedés=anyag) Az anyag nem észlelhető csak a térben, változásai nem észlelhetőek csak a térben és az időben.
  
TT: - ami csak a térben létezik, de az időben nem -, az nem észlelhető, de mégis van, csak nincs megnyilvánulása, ezért nem észlelhető sem önmaga, sem más számára.
TI: - ha a kiterjedés, egy időben, két helyen létezik -, akkor összekötő szállal rendelkeznek. (időgyöngysor) Ez esetben, az összekötő szál, két térkaput is eredményez.
IT: - ha a kiterjedés egy időben létezik, de két külön pillanatban -, akkor térben egy helyen vannak. Ez olyan, mintha két azonos kocsi haladna egymás mögött és létrejön egy térút, vagy térszál, ami hasonló az időszálhoz, vagy az idő gyöngysorához. Amennyiben nincs mozgás, akkor ez egy önmagában forgó pontra hasonlít, amely egy időben, de két külön pillanatban, önmaga körül mozog és ezért a mozgása, nem észlelhető fizikai szemmel.
II: - ha az észlelés valósága térben és időben egyszerre van jelen -, akkor a kiterjedés különállóan létezik. Észlelhető és megtapasztalható egyszerre, ha létezik egy külső megfigyelő (egy másik kiterjedés)
 
medi: mindebből én azt értem meg, hogy az idő nem létezik, ilyen téren téves elgondolás ebben a fizikai világban, mert a tér és az idő létezésével (megteremtésével) létezhet, megtapasztalható, számtalan kiterjedés és létezés, valóság, sík, dimenzió stb. Mindettől függetlenül, az idő kapcsán is a fához jutok vissza, mint szemléltető eszközhöz. A nincs, a semmi, az örökké, a minden idők akármelyike, mint ősi szókincs használatos, de valódi jelentésük értelmetlen, mert a lineárisan mozgó és a bennünk létező idő alapján alkalmazzuk ezen szavakat. Nem tudhatjuk milyen az örökké, sem a sosem-volt, mert mi, vagyunk. A minden idők legnagyobb felfedezője is elég értelmetlen, mert behatárolja a fogalmat, a létezésünket, térben és időben. 
Nathaniel.