Belső Hangok ... Ami fent az lent, ami kint az bent, ami volt, ami lesz, az van MOST mindenhol!
 
medi: szia. Ziel vagyok. Tehát a forrás létezése végtelen., Istené és a Teremtőé is. A végtelen, csak végtelen idő múlva tapasztalható meg. A forrás önmagáról való megtapasztalása végtelen, de a fókusz pillanatában végesnek mutatkozik és a tapasztalat is véges ezáltal. Tehát ha ezt egy egyenesre fekteted, akkor ISten, az anyag nélküli forrás, önmaga megtapasztalásának a kezdete, az egyenes elején indul és a végtelenbe tart. A Fibonacci számsorból merítve osztódik, tehát csak félegyenesen ábrázolható, az időben pedig távolodva.
 
én: a megfigyelő, a nézőponttól függően tapasztalja meg a megfigyelés tárgyát, viszont önmagát csak külső nézőpontból képes megtapasztalni bármi. Tehát először két-felé osztódik (0 és 1) és utána a sorozatnak megfelelően, ahol ugye a következő szám, mindig az előző két számjegy összege. (0, 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13 stb.) A Fibonacci számsorban, a nulla jelképezi az eredetet? Az indulást?
 
medi: igen. Hiszen ISten önmagát, csakis véges létezőként, de végtelen sokszor képes megtapasztalni. Az örökké létező, csak saját halandóságának az illúzióját képes megtapasztalni, úgy hogy teremtményeit önmagával azonosítja és számtalan halál szimulációt kezd, a folyamatos megtapasztalásért és a folyamatos információ szerzésért.
én: mert ha csak ő van, nincs aki, nincs ami megtapasztalja önmagát.
 
medi: igen. A teremtményeit önmagával azonosítja, hiszen önmagát másképpen nem tudja megtapasztalni. Emiatt az emberek azt képzelik hogy testek, hogy múlandó a létezésük. De nincs halál, nincs vég és ezért értelmetlen a haláltól tartani, hiszen a halál is csak illúzió. Csak az múlandó és halandó, amit önmagából képes megismerni az ember. De minden vég után van valamilyen folytatás, tehát örökké létezünk, örökké létezel, te, én, az ISten. S ha megértjük, hogy honnan is érkeztünk, honnan is osztódtunk szét, akkor bizony nincs más csak EGY és az energia valóban nem vész el, csak átalakul.
én: hiszen az osztódásnál nincs veszteség s csak a saját személyre, fajra szabott illúziónk az ami elhiteteti velünk, hogy mások vagyunk.
 
medi: ISten megtapasztalása az ami ezt teszi, mert a szereteten kívül minden más illúzió. Az anyag,
a tér, az idő, nem létezik.
én: s ha belegondolok, hogy ez mind-mind a saját választásunk, mi választjuk meg, mi választjuk ki mi és hol legyen legközelebb, hát mit mondjak...
- :) semmit. Ismerjétek fel és fogyasszátok el az élet italát.
- az élet italát? Pontosítanál?
 
medi: élet itala sem létezik, de a felismerés megszabadít a félelemtől. A félelemnélküliséggel a nem-szenvedéseken át való megtapasztalást választjuk. Ha felismerjük, hogy csakis végesen vagyunk képesek saját végtelenségünket megtapasztalni, akkor már megvan az élet itala.
én: igen ez így van. Mert a végtelenséget nem lehet a végtelenségben megtapasztalni, mert hiányzik az ellen pólus, hiányzik a másik nézőpont, ahonnan meg lehetne tapasztalni. Csak a véges képes felfogni, megérteni a végtelent és ezáltal megtapasztalni.
- ez jó. Végül egyenlőre mégsem kell a matematikai képlet :)
 
én: igen. Nevetsz, szétgurulsz és ez jó.
medi: mert az energiáid ezt adják. Mikor fizikailag léteztem, túl komoly volt az adományozott rangom és elkezdtem komolyan venni  magam, megfelelni az elvárásoknak.
- most azon agyaltam hirtelen, hogy benneteket, az ébresztő-segítőket is én választottam vajon? De hát hogy is lehetne máshogy ejjj... Az emberi agyam már régen nem tiltakozik, mert tudom, hogy csak így lehet.
az ébresztő segítők is ti vagyunk, mert csak egy van ami nem teremtett :) Természetesen ezt nehéz megérteni, ezért is törekszünk az információk átadására.
 
én: „sohasem volt kezdet. az első történés spontán esett, mondhatni véletlenszerűen s mire  megerősödött s kiteljesedett, megteremtette a kezdettelen kezdetet. Megtörténte mélyreható változást indukált az örök változatlanság természetében. Az örök változatlanság, másképp az Ős-Ok, vagy Névtelen Atya, nem volt teljes a maga teljességében. Öröktől fogva alva pihent, nyers és kiforratlan állapotában. A feltételes semmi nem-közegében lebegett, önmaga nem behatárolható nem-kiterjedésében. Egymaga volt, önnön nem kiteljesült nem- formájában.
 
én: az éberebb, fogékony fázis alatt inger kelt, mely a lényegületlen semmiből kiválasztotta a végtelenséget. A végtelenség folyton lényegülő, folyton születő állapotot vett fel. Lassan kiteljesedtek a létezésére nyíló aspektusok, de a forma felvétele még soká váratott magára. Ekkor még nem volt kinn és nem volt benn. Nem volt még sötétség sem. De a viszonyíthatatlan távlattalanságban új késztetés érlelődött. A két lényegületlen hatófél közeledni kezdett egymáshoz, vonzani kezdte egymást. A Névtelen Atya nem-kiterjedésében is dominanciára tett szert. Lassú lényegülésével formát nyújtott a befogadó-készséget mutató végtelenségnek.” (fényenjáró)
 
medi: így van. A kezdő lelkek totál optimistán nekiálltak teremteni, de ezt majd máskor :) Egyébként, nem vagy képes minket lefedni, de a védelmed annyira tiszteljük, hogy úgy akarjuk, hogy sérületlen maradjon megtapasztalhatósága révén, az ő megtapasztalásában.
én: egy kis csendet tudok adni, egy kis nyugalmat és igen tudom, hogy benneteket nem fed le, de nem is ez a cél.
- a humán fajok létsíkjain történő észleléseket valóban jól csendesíted és régóta nagy szükség volt arra, hogy érkezzen egy, aki segíti. De azt az egyet ő választotta és hogy pont te lettél, hát erre nem számítottunk. De hát a tapasztalás, mindig változó.
- és így lett, jött kettő is.

medi: babe is segíti és ő tudja, kettő kellett a megéléshez.
én: a „pont te lettél”, néhány kérdést fel vet bennem, de majd idejében megjön a válasz.
- „pont te” vagy az, aki annak idejében elvetted őt, a fizikai létezés megtapasztalásából. Szeretete feléd olyan volt, hogy önként lépett ki az illúzióból, a te lelked megóvása érdekében.
- oooo… a lányos képek amik mindig előjönnek. A táncos lány…
- igen. És a szövetség. Mert bizony az önként felajánlott lelket el kell fogadni és a szövetséget addig fogja átélni, amíg minden tapasztalót meg nem tapasztal, így fog végül egy tapasztalatként semmisé válni.
 
én: "a szövetség"?
medi: erről nem beszélhetek, ez a duálok kialakulásakor köttetett. Ez volt a kezdet nélküli kezdet, a szennyezett nő megváltása, mert annak lelke régről ismert és szeretett. Megérted, hogy választott tapasztalások és illúziók ezek is. (mint ahogy a te gyerekkorod, vagy a Medi-é, vagy a Babe gyermekkora, ahol átvette mindazt a titkolt félelmet, amit a szülei sosem mondtak ki) Te a szeretetlenséget, medi a szenvedést, Babe a félelmet választotta.
- igen. Úgy érzem, hogy minden választásom értem történt. Nem lennék így itt, ha nem így történik a történés.
- lassan, hallasz engem valóban… 
Ziel.